Ha volt plátói szerelmed, és beteljesült valamennyire, mennyi idő után?

Ó, én mindig csak a számomra elérhetetlenek után vágyakoztam. 5/4 össze is jött, azzal a néggyel tartom a kapcsolatot, már más minőségben, egyet kivéve :) De nem olyan jó dolog ez. Szerelmesnek lenni, az oké, de amikor rájössz, hogy miből fakad ez a rajongás... merthogy ez olyan, mint egy rossz pszichológiai program, amit a szüleid ültettek beléd elhanyagolással, nélkülözővé téve az összes felnőtt kapcsolatodban is.

Nem várt gyerekként, nagy bizonyítási vággyal mindig olyan emberek kellettek, akik elutasítóak vagy akadályoztatva volt a kapcsolatunk, és reméltem, hogy majd annyira fognak szeretni, ahogy régen a szüleimnek kellett volna. Hogy majd ha mindent megteszek értük, akkor kicsikarhatok belőlük némi szeretetet, esetleg ők is odaáldozzák nekem magukat valamilyen szinten. De hiába az elköteleződés is (igazából az sem megy hosszabb kapcsolatban, mert újra és újra szerelmes leszek, néha már félek emiatt emberek közé menni, nem tudom távol tartani magam tőlük, nehéz fegyelmeznem magam, a kihívó viselkedésem), megint egy olyan kapcsolatban vagyok, ahol levegőnek néznek. Neki nincs akkora igénye az intimitásra. Az elején mégis hűséges kiskutyaként, lelkesen követtem őt mindenhova.

Szóval, ha be is teljesül, mindig csalódás a vége, mert sosem azt kapom, amire vágyom, azt a hatalmas űrt már nem tölti ki semmi. Ez viszont nem a partner hibája.

Soha nem teljesült be, 2 nagyobb volt. Abból 1 kamaszkori 16, 1 brutálisan durva, amilyet csak egyszer él meg max az ember talán, az kegyetlen volt.

8/ - Sajnálom. Sok-sok önismerettel lehet javítani azért remélhetőleg ezen is. Valami problémám nekem is van ilyen téren. Én meg átbillentem abba, hogy anyám xar kapcsolatai miatt én totálisan a biztonságra törekszem, és ha ez megvan, szinte képtelen vagyok szakítani..

Nekem is volt pl,hogy a kapcsolatom alatt belezúgtam másba.. Ez alatt volt az a fenti nagy pláótói is, ezért (sem) lehetett belőle semmi. A kapcsolatom akkoriban keveset adott már, de képtelen voltam ténylegesen szakítani, amikor arról volt szó. Szóval én talán a másik véglet vagyok, aki meg arra kompenzál úgy néz ki..

Sok időt igyekszem önismerettel tölteni én is. Amit írsz, attól rettegek belül: ha kilépek valakiért, és közben bár vannak hiányosságok, de ott hagyok egy jó, megbízható társat a bizonytalanért. És így is-úgy is szenvedni fogok kicsit, ha maradok is, ha megyek is.. Te pedig velem ellentétben simán kilépsz, ha úgy van.

Bennem nagyon sok gát van ( meg persze a kötődés maga is, azért nem kifejezetten rossz a kapcsolatom), ami miatt nem tudtam kilépni, pedig 1-2x közel álltam hozzá.