A párkapcsolatokban mindig egy győztes és egy vesztes fél van?

A családomban apa volt a győztes, anya pedig a vesztes. Apa mindent elvett anyától, amit csak tudott. Megalázta és kihasználta, ahogy csak tellett tőle. Én már gyerekkoromban megfogadtam, hogy ha nekem lesz egy barátnőm, ő soha nem jut olyan sorsra, mint anya. Így is lett, én lettem a vesztes. Most lett vége az első kapcsolatomnak és tönkre vagyok téve. Annyi mindent megtettem érte, beletettem a szívem összes szeretetét, minden időm, energiám és pénzem úgy használtam, hogy a barátnőmnek az a lehető legjobb legyen. Ő pedig csak elfogadott mindent tőlem, de beletenni semmit nem tudott. Megcsalt, kihasznált, kigúnyolt mások előtt, megalázott, érzelmileg zsarolt, manipulált, tönkretette a baráti kapcsolataim. Gyűlölöm őt is, meg magamat is, amiért apával ellentétben én önzetlen akartam lenni. Tudom, hogy vannak hibáim, de esküszöm, ezért a lányért a világon mindent megtettem, amit csak módomban állt. Fáradtság, lustaság, önzés, büszkeség sosem voltak a kifogásaim. Hittem benne, hogy ha teszek érte, akkor lehet jó. Most az élet mégis az apámat igazolja, akitől annyira különbözni akartam. Nagyon fáj, amit velem tettek. Úgy tűnik, ezt érdemli, aki érez. Akár férfi, akár nő. Ha nem bántok és használok ki másokat, akkor engem fognak.