Ha így állunk, miért nem mondta még soha hogy szeret?

Van egy srác. Középsulis korunk óta barátok vagyunk. Idén lesz az 5. éve. Ő szólított meg és hívott oda magához kémiaórán hogy számoljak vele. Onnantól kezdve a mindennapjaim részévé vált, nevettünk, sokat lógtunk együtt. Egyszer valaki azt mondta rám; hogy csúnya vagyok, de ő azt mondta, hogy ne foglalkozzak vele. Ha valami vicces dolog történik, akkor ő mindig rám néz. Ha valami nehéz vizsgám volt, akkor mindig jött megkérdezni hogy na hogy sikerült és hogy a fejét teszi rá hogy úgyis átmegyek. Amikor izgultam előtte, mindig megnyugtatott és kiállt mellettem. Szalagavatón le sem vette rólam a szemét, pedig nem is együtt táncoltunk. Írt nekem egyik karácsonyra verset is, amiben nem tudom hogy csak a rímek miatt írta-e,de beelírta hogy művelt vagyok, aranyos és szép. Fejből tudta hogy a neten hol található rólam kép. A YouTube-on is lájkolt olyan videókat amiken szerepelek. Volt, hogy berágtam rá; másnap jött hogy van-e kedvem talizni vele meg a haverjával. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy órán néz, és azt mondja, hogy de menjünk már egy egyetemre. Viszont amikor más kérdezi akkor azt mondja hogy nem jön be neki senki.Néha úgy érzem hogy bejövök neki vagy tévednék? Egyszer valaki azt mondta nekünk, hogy mi vagyunk az igaz barátság példája, és mikor az a valaki elment akkor a srác rám nézett, és mondta ilyen fura hangon hogy barátság.

19/L