Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
2 ellentétes temperamentumú ember között lehet szerelem, működhet?
A férfi nagyon komoly, határozott, irányító típus, általában távolságtartó, olykor ridegnek is tűnhet, nem nagyon mutatja ki az érzelmeit, csak azoknak, akik ismerik őt. Kevés barátja van, de azokkal nagyon szoros kapcsolatot ápol. Keveset jár szórakozni, imádja a munkáját, de családcentrikus is és állítása szerint imádja a gyerekeket, meg “laza” is tud lenni, de nem bárki előtt, szóval elég kimért.
A lány alapvetően közvetlen (az idegenekkel is), a felszínes kapcsolatokat ő sem szereti (ki igen?), de el tud csevegni a semmiről is, ha muszáj. Sok dolgot látszólag nem vesz komolyan, sokmindent elviccel, egyesek éretlennek is tartják emiatt, pedig megvan az esze és felelősségtudata, csak valahogy nem nézi ki belőle senki sem. Még nem dolgozik, de komoly terve van (tanul és azt komolyan veszi) és céltudatos is, bár sokszor elbizonytalanodik és időnként szétesik. Kicsit álomvilágban él, olykor naív gondolkozású. Bulizni ő sem jár, de színházba, moziba, koncertekre gyakran, így többet jár szórakozni. Szeret független lenni, szabadakaratú, nem szereti, ha más megmondja neki, hogy mit csinálhat és mit nem, de ő sem szab határokat másoknak.
Állítólag “az ellentétek vonzzák egymást”, de a gyakorlatban ez inkább a rövid idejű párkapcsolatokban helytálló és a hosszútávú kapcsolatokban nem működőképes.
Ki, hogy látja?
Nekem az a tapasztalatom, hogy könnyebb egy olyan kapcsolatot működtetni, ahol több a hasonlóság a párok között. Itt jobban megérti egymást a két fél, kevesebb a félreértés, a konfliktus. Kellemesebb az együtt töltött idő, ha az igények is ugyanazok vagy hasomlóak. Pl ha az egyik bújós, a másik ridegebb, távolságtartóbb, az a bújós fél boldogtalanságát hozza magával.
Ha a két fél különböző, akkor is működhet a kapcsolat persze, de nehezebben, mert több tolerancia, alkalmazkodás, megértés kell hozzá.
Nem hiszek ebben. A fickó azt fogja látni, hogy a kedvese mindenkivel jól érzi magát, barátkozik, bulizik. Ez szöges ellentétben van a saját viselkedésével, moráljával így nem fogja normálisnak látni.
Előbb-utóbb féltékeny lesz és a mostani "irányító" tulajdonsága átmegy "uralkodó"-ba, onnantól meg már csak lefelé...
Sok mindentől függ. A habitus önmagában nem feltétlen kizáró ok, ott a probléma ha ez olyan dolgokban nyilvánul meg mint a szeret, törődés igénye, együtt töltött idő igénye stb.
Ha valaki szociális típus és szeret emberek között lenni és menni, a másik meg csak otthon ülne az hosszútávon nem fog működni. De ha pl mindketten szeretnek eljárkálni otthonról csak ez egyik nyugodtabb, a masik energikusabb, hangosabb típus akkor sztem működhet.
Vagy ha valaki egyfolytában ölelgetné a párját es folyton a nyakán lógna a másiknak meg alig van erre igénye az se fog működni. Ez a nem illenek össze kategória.
Itt olyan kompromisszumokat kellene kötni amiket soha senkiért nem szabad.
Csak egyetlen példával a csávónak a családcentrikusság azt jelenti, hogy az asszony legyen otthon, nevelje a gyereket, ne legyenek ezen kívül nagy ambíciói. Ez meg semmilyen nőnek nem lesz szimpi aki nem szolgalelkű és mondjuk karriert akar építeni. Amit leírtál az tipikusan egy olyan pasi akinek csak a kicsit rosszabb, kicsit butább, kicsit kevesebbet elérő nő kell. Ha a nő nem akar másodhegedűs lenni akkor meneküljön.
A kompromisszum egy szintig oké. Persze alkalmazkodni kell. De magadra kenyszeríteni valamit amit te utálsz, teljesen ellentétes azzal amilyen vagy, nem jó és életen keresztül nem lehet.
Pl ha az egyik imád bulizni és minden hétvégén nagy társasággal menni a másik meg legszívesebben minden hétvégen gyöngyöt fűzne egyedül (tudom ez egy hülye szélsőséges példa:D) akkor az hosszútávon sose fog műkösni. Oké néha még az elején elmész a másikkal bulizni/otthon maradsz gyöngyöt fűzni a kedvéért mert szerelem van. Aztán ez már csal azért lesz hogy ellenőrizhesd utána meg már azért sem.
Vagy pl az egyik mélyen hívő a másik ellenzi az egyházat, templojárást (nem feltételen ateista) stb. Néha még elkíséred a párod a templomba az elején meg eltűröd hogy vallási családi összejövetelek de ahogy a szerepem kopik és jönnek a szürke hétköznapok, már nem akarsz mimden vasárnap és minden karácsony este misére menni. Otthon maradsz, de akkor nem lesztek együtt. És egy idő után már megkönnyebbülésnek érzed hogy nem kell.
Nem kell egyformának lenni,nem is jó, de túl eltérőnek se.
Nekem pl nincs bajom a vallásos emberekkel de én senki kedvéért nem mennék templomba és hallgatnám a sok baromságot egy életen keresztül (illetve a nagymamám kedvéért megteszem egy évben egyszer de ez más szitu megint:D) mert neki ez elengedhetetlen. En meg nem tudom tolerálni. Ennyi. Ezért nem jönnek ilyen emberrel össze.
Szóval azt fonsolom nem mindegy it nezünk. Van amit lehet tolerálni, sőt még tanulsz is valamit a másiktől. Van akit meg nem. Hogy kinek mi ez, azt mindenkinek magának kell tudni.
Csak gondolj arra hogy mi az anit el tudsz fogadni a rózsaszín köd, 15-20 év után is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!