Miért vált ki a vonzalommal ellentétes hatást a szerelem?

Ismerős sztori.

Kommunikálj többet nőkkel, úgy egyáltalán. Legyen életed, céljaid. A csajozás sokadlagos legyen. Ezek segíthetnek.

És ha ezek után tetszik valaki, akkor lépj felé. Lehetőleg ne féjszbukon, hanem mikor egy légtérben vagytok.

Persze. Megszólítanád de félsz a visszautasítástól. Van egy belső világod amiben az idő nem lineáris, de párhuzamosan több valóság létezik. Az egyikben van szíved hölgyétől egy nemed a másikban pedig egy igened. Az egyik abba az irányba rugdos, hogy cselekedj a másik pedig a kudarc rémével riogat. Ez igazából a jövő két ellenkező kimenetelű verziója amire fókuszálsz. Mivel ezek kioltják egymást, egy olyan jelenben vagy ahol nincstelen vagy, mert nincs se kudarcod, se örömöd. Mivel ez megrémít, szorongsz. Ne egy igent vagy egy nemet akarj, hanem azt, hogy ne legyél nincstelen. Ülj le mellé és mond neki "Szia. Te is szoktál idegenekkel kávézni ? Mit szólnál hozzá, ha most együtt csinálnánk ?" Vagy ami az eszedbe jut.

30/f

Igen, velem is ez történik.

Én is és a kiszemeltem is hasonló tüneteket produkálunk, ennek hatására nem is tudunk közeledni egymáshoz:(

Az is a gond, hogy nem ismerjük egymást, nincs semmi kapaszkodó így nehéz a nyitás.

Nem feltétlen a gyakorlat hiánya ez.

Nálam pl kapcsolatban van a srác, mégis így viselkednek. Főleg, hogy előtte próbálom leplezni.

Én már korábban utánaolvastam, és ezek a tünetek konkrétan a stresszhormonoktol vannak. Én pl nem rég találkoztunk és össze tudom azért szedni magam hogy tudjak vele beszélni, de az elején mikor osszefutok vele mindig nehéz. Sőt, amikor rá gondolok, vagyis jobban mondva arra hogy mikor leszek már túl rajta, nem akarok így a hatása alatt lenni, olyankor sokszor összeszorul szabályosan a mellkasom, ilyen szorító érzés kap el.

Tudattalan előtör vmi megfeleltségi kényszer. Mert annyira senki véleménye nem számit mint az övé. Mindenkivel oldottabb tudsz lenni. Vele nem.

Nekem nagyban segitett az hogy az esélytelenek nyugalmával inditottam egy srácnál. Tök jofej voltam es laza, mert előre elkönyveltem, én sehol nem vagyok tőle és csak egy állomás vagyok neki.

Ledöbbentett amikor pontosan azokat mondta amik az én gondolataim. Kezdtem azt érezni hogy nyomozott utánam pl azert játsza hogy hisz a vonzás törvényében mert tudja hogy én igen es kamuzik, azért mondja hogy külföldön dolgozik, es ki be rohangál, mert én is, komolyan néha elakadt bennem a szo mert mintha magamat hallgattam volna egy pasi szájábol, szoval az esélytelenek nyugalmával inditottam és olyan varázslatos volt vele a beszélgetés hogy én el sem hittem igy amiket mond.

Es aztán kiderült hogy de igazat mondott. Tényleg vonzás törvényes, tényleg kint dolgozik és tényleg igaz volt a többi is.

És Elhivott ujra és ujra.

És gyomorgörcs, szorongás a részemről.

És dobott is.

Szoval ha az esélytelenek nyugalmát sikerülne megőrizni, vagy csak ugy nem várni nem akarni semmit, az jo indulásnak.

Annál a pontnál törtem amugy meg, amikor megkérdeztem tőle spontán, te mitől félsz, vannak e félelmeid. Erre nekem eddig mindenki neki állt valamit köntörfalazni, ő pedig közelhajolt, mélyen a szemembe nézett, és azt mondta, enyhe, rafinált mosollyal, "én semmitől nem félek".

Asszem innenstől blokkoltam le. Olyan férfias hatása volt valahogy, zavarba is jöttem, megéreztem azt hogy én őt nem akarom elveszíteni, onnanstól kezdődött a mélyrepülésem.