Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A korábbi rossz társaság miatt nem tudok kapcsolatot kialakítani?
22 éves vagyok, még sose volt barátnőm, kapcsolatom, meg ilyenek. Általánosban meg középiskolában mindig viccet csináltak belőlem, sajnos nagyon nehezen éltem át azt az időt, pszichológushoz jártam, zárkózott lettem, meg ilyesmi, sajnos a középiskola sem lett jobb ennél. Az előbb leírt dolgok miatt a mai napig le lehet olvasni a testbeszédemből a bizonytalanságomat, tördelem az ujjaimat, hozzányúlok a hajamhoz, arcomhoz, lassan beszélek, összeakad a nyelvem többször egy mondatban, stb.. Hiába érettségiztem le, jól kereső állásom van, de nem tartok ki a céljaim mellett, hamar feladok mindent, introvertált vagyok, és mivel az emberekben a folyamatos gyerekkori szivatások miatt csak a rosszat látom, nagyon nehezen ismerkedem. Sajnos nem túl jóhírű közegben voltam, és legnagyobb szégyenemre lányok voltak azok akik folyamatosan szekáltak valamivel, ez sokszor fizikai formában is megnyilvánult, emiatt valahogy a mai napig megvan bennem az a "félsz" ha egy lánnyal kell diskurzust folytatnom akár négyszemközt, akár máshogy. A mostani munkahelyemen is van egy velem egykorú csaj de baromi idegesítő, mindenkinek beszól ha olyan kedve van (nekem is) és ilyenkor mindig előjön ez az érzés bennem hogy nem merek neki visszaszólni, mert mi lesz, ha.
A kollégáim örökké azzal jönnek hogy elvisznek qrwázni de nem ez az elsődleges hogy elveszítsem, hanem hogy rájöjjek magamban hogy mit lehetne kezdeni ezzel az egésszel, hogy vetkőzzem le ezeket a gátlásokat.
(nem, nem akarok senkivel beszélgetni privátban, köszi!)
válasza:De mitől félsz, "mi lesz ha" mi? A szorongás mindig irracionális. Játszd le magadban a legrosszabb forgatókönyvet és rájössz, hogy hülyeség tőle félni. Míg az igazán ijesztő az pont az, ha félelemben élsz le egy egész életet.
Itt biztos nem lehet téged "megjavítani" pár mondatban, ha a pszichológusnak sem sikerült (jársz még? ha nem, kellene). De annyit tanácsolhatok, hogy nem is kell, és felejtsd el, hogy más biztos magasabb rangú nálad. Mindenkinek vannak szorongásai, betegségei, hülye családja, ballépései, titkolt ciki dolgai... stb., ne úgy állj az élethez, hogy az irigykedésre koncentrálsz, és annyira magasra rakod a képzelt normálitás mércéjét, hogy csak szolga lehess. Nem kell és nem lehet mindenkinek megfelelni.
válasza: válasza:Igen.
A pszichológus kell még itt.
Meg minden jó, ami önfejlesztés. Találd meg a neked megfelelő pszichológiai könyveket!
válasza:TB alapon is van pszichológus. És azért kell, amiket leírtál. Lehet az az előző pszichológus nem volt jó szakember, vagy csak nem volt veled kompatibilis, vagy őt is hamar feladtad, ha ezt írtad jellemződként. Általában minimum egy fél, de inkább egy év kell ahhoz, hogy az ember ne csak rájöjjön, hogy mitől van baja, hanem azt megtanulja kezelni is, utána pedig kis lépésekkel merjen változtatni rajta.
Példaként nekem a gerincsérvem fájt, napi szinten 5 éven át kapkodtam be a gyógyót. Voltam nagyon sok drága orvosnál havi majdnem százezrekért, még szerepeltem egy csoportos drága továbbképző okításon is az egyetemen, ahol egy nagyon híres küföldi előadó fuccsolt be velem azzal, hogy na jó, mégis műtessem meg. Aztán még előtte utoljára elmentem a tb-s nappali kórházba és egy "sima" kezdő gyógytornász vált be, de persze annak is kellett vagy fél év. Azóta 50%-kal javult az életminőségem :)
Azt mondják, amíg az ember nem akar változtatni, csak a fotelból várja, hogy más megoldja helyette, addig nem zavarja eléggé.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!