Miért nem tudom elfelejteni? Miért történt ez?

Sziasztok!

A konkrét kérdésemhez hozzátartozik a "rövid" történetem. Tavalyi év végén ért véget egy igen hosszú kapcsolatom, mondhatni "közös megegyezéssel", amely 3 évig tartott. Egyszerűen elmúlt a szerelem, messze is éltünk egymástól, egyszóval nem volt jövője a dolognak.

Aztán kb. 3 hétre rá megismertem egy jól ismert társkereső alkalmazáson egy lányt. Úgy voltam vele, hogy veszítenivalóm nincs, így elkezdtünk először csak online ismerkedni. Nagyon értelmes, kedves, érdeklődő lány benyomását keltette számomra, akivel jó volt kötetlenül ismerkedni és mivel én még a hagyományos értékeket vallom, el is hívtam egy személyes randira. Egy este érte mentem és abban a pillanatban ahogy kijött a lakásából, kb. lefagytam a kapuban és nem csak azért, mert mocsok hideg van január végén. :) Annyira gyönyörű volt és a kisugárzása... Ledöbbentem teljesen. A legszebb lány, akivel eddig találkoztam. Órákig beszélgettünk, elmentünk kajálni, nagyon tetszett neki a virág is, amit vittem neki. Természetesen volt második, harmadik, negyedik randi is, teljesen odavoltunk egymásért. Közös volt az érdeklődés, a humor, egy teljesen önálló nővel volt dolgom, nem is tudtam hová tenni, hogy ilyen történhet velem, csodálatos volt. A teljes ellentéte volt annak, amit a korábbi években az akkori barátnőmmel megéltem (legalábbis az utolsó időszakban).

Aztán ennek vége szakadt, nem akart tőlem semmit, nem érezte ugyanazt, amit én. A kérdésem szempontjából ennek nincs jelentősége, hogy miért, ezt nem szívesen tárnám ide, de rendesen padlóra tett.

Hogy történhet ilyen, hogy mindössze 4 db alkalommal találkoztunk, mégis így belé estem? Totálisan. Mint ha az élet elhúzott volna előttem egy mézesmadzagot... Arra, akivel három évig együtt voltam, szerettem őt is, de abszolút nem gondolok rá már, az sem érdekel, hogy azóta neki is lett valakije, sőt, örülnék, ha boldog lenne. Erre a lányra minden nap, szinte minden órában gondolok. És igen, tudom mi ilyenkor a recept, mert átéltem már: család, barátok, hobbi, meló és idő szent együttese, ami mindent megold. Ideig óráig ez megy is, de a nap végén ott vagyok, hogy rá gondolok. Ő volt az, akire vágytam és bevallom, nagyon tartok tőle, hogy ő volt a "nagy lehetőségem" és más nem fog így illeni hozzám. Minden meg van az életemben: szerető család, gyerekkori barátok a közelemben, jó munkahely, ahol a kollégáim szintén szinte a barátaim, egészséges vagyok. Mégis érdektelennek érzem ezeket, pedig tudom, hogy más ezekért mindent megadna és nem szabad magától értetődőnek tekinteni egyiket sem.

Próbálok mindenben sorszerűséget keresni, de jelenleg nagyon nem tudom hová tenni, hogy egy ilyen "villámkarrier" így kifordította az életemet. Egyszerűen szeretem. Elsősorban hasonló tapasztalatokat szeretnék Tőletek. Mi segített, mi történt veletek ezután? El lehet teljesen felejteni? Hogyan kezelje ezt magában az ember? Mivel magyaráztátok ezt az egészet?

Nagyon köszönöm, ha elolvastad, annak ellenére, hogy nem lett rövid. De szóltam. :) Az alávaló trollkodók kérem, ne itt éljék ki a perverziójukat, van arra itt elég topik.

Sziasztok!