Tényleg a távolság és a vírus miatt halt meg ez a lehetőség?

Ez rosszabb, mint egy zs-kategóriás dél-amerikai telenovella. Igazuk van a többieknek: abba kellene hagyni a drámázást, a taktikázást és a szívdöglődést.

Egy hónapja "ismeritek" egymást. Ne légy naiv, tudd a "nekem csak te kellesz" és egyéb hősszerelmes szövegelést a helyén kezelni! Ezeknek személyes találkozók mellett sincs semmi valóságalapja röpke 1 hónap után. (Azt, hogy ordas kamu, mert "ezt akarja hallani a nő" vagy csak a pillanat hevében kicsúszott a száján, döntsd el te magad.)

Röpke egy hónap után NEM te leszel a prioritás. Krízis helyzetben pláne nem.

A szerencsétlen tényleg nem tudja hogy megoldani az életét, hogy jut haza, hogy látja a családját, hogy oldja meg kötelező karantén alatt az ellátását stb., ennek ellenére talál(t) időt arra, hogy veled beszélgessen, cserébe te azon drámázol, hogy ó, jaj, mikor találkoztok. Iszonyatosan frusztráló és kiábrándító. Nem kislány vagy már, hogy ennyit ne bírj ki. Sőt, tahó leszek: ha túllátnál önmagadon, akkor még támogatni is tudnád (tudtad volna) azzal, hogy higgadtan kezeled a helyzetet, időt adsz neki stb.

Nem csodálkozom, hogy ezek után le akar rázni.

Bocs hogy ners leszek, de te borzasztóan hülye és borzasztóan türelmetlen is vagy. Hülye a korábban leírt szivatásaid miatt, türelmetlen meg hogy ha komolyan akarsz valamit, akkor ne hisztizgess.

Szerinted valakinek, akinek fogalma sincs, hogy jut haza, vagy mikor még az kell neki, hogy valaki ugrál a nyakán??

Te nem vagy százas... felnőtt nő vagy gyerekkel... de úgy viselkedsz jómagad, mint egy gyerek.

31N