Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit csináljak, ha mentálisan én vagyok az erősebb (nőként)?
Az a gondom, hogy ezekben a nehéz időkben egyre inkább azt érzem, hogy én állok jobban két lábbal a földön, én kezelem higgadtabban ezt az egész sz.ros koronàt, és nem a párom.
Ezzel csak az a baj, hogy egy kapcsolatban nőként elvárnám, hogy én "lehessek" a gyengébb...hogy elgyengülhessek, ha úgy van, a tudatban, hogy van, aki ilyenkor megnyugtasson. És a gond az, hogy mostanában egyre többször fordul az elő, hogy nekem kell a sziklának, a támasznak lenni, mert neki egyre sz.rabb intézkedéseket hoz a melóhelye a vírus miatt (meghosszabbított munkaidő, szabad szombat offolása, meg ilyen indokolatlan ocsmányságok), amik persze engem is sokkolnak a barátnőjeként, de örülnék, ha legalább ő úgy állna hozzá, hogy oké, kibírja és végigcsinálja...mert ez most nekem is pokoli nehéz időszak. 2-3 hét után most kezdem újra megtalálni önmagam, azok után, hogy hazaköltöztem a koliból, határozatlan időre elvesztettem a fix munkahelyemet és újra fel kell vennem a zajos (alapból amúgy nagyon szerethető) családom életritmusàt. Most kezdek optimistább lenni, úgy egy hete, most kezd visszatérni a kedvem a hobbijaimhoz, a tanulmányaimhoz...de most is itt vagyok, tiszta idegben, hogy vajon holnap mit fog közölni. Mert úgy érzem, a korlàtozó intézkedések mögötti aggodalma abból adódik, hogy bizonytalankodik a kapcsolatunkban, hiába is tagadja. Hogy mikor tudunk újra találkozni, holott evidens, hogy a szüleink miatt qvasokàig nem, nehogy elkapjanak bármit is (külön városban, elég messze élünk egymástól).
Én nem tudom, ezt meddig fogom így bírni... A koronavírusos pánikjából is baromi nehéz volt kimozdítanom. Eddig az olyan férfiakhoz voltam szokva, akik ridegebbek, ugyanakkor mindig az én szilárd szikláim voltak. Nekem csak bizonyos szerencsétlen "barátnőim" mellett (akikkel azóta már rég összevesztünk, mert életképtelenek voltak és kihasználtak; a baràtom nem az és egyáltalán nem használ ki) kellett mindig erősnek maradnom. Ilyen típusú sráccal, mint ő, még sosem kezdtem, ezért nem tudom, hogy kellene most hozzá viszonyuljak, anélkül, hogy én is idegösszeroppanást kapnék. Ötletek esetleg? (Szeretem, szóval nem akarok szakítani, csak szeretnék boldog lenni ebben a helyzetben is, amennyire lehet. De úgy, hogy ő is az legyen, és ne húzzuk le egymást.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
"Ezzel csak az a baj, hogy egy kapcsolatban nőként elvárnám, hogy én "lehessek" a gyengébb..."
Én elvárnám egy kapcsolatban, hogy a nő csináljon minden házimunkát, 0/24-ben legyen szexi és másszon rám, legyen topmodell a kinézete, ne pukizzon és hasonlók.
Ja, nem. Egy kapcsolat nem csak nemi sztereotípiákból áll. Ha úgy érzed, hogy nem passzoltok, akkor szakíts. Ha úgy érzed, hogy társként akarsz viselkedni, akkor maradj vele. Ha úgy érzed, hogy azt akarod, hogy ő is társként viselkedjen, akkor ülj le beszélni vele.
Azt meg ne gondold, hogy egyedül vagy így. A környezetemben 99%-ban azt láttam, hogyha egy kapcsolatban a férfi zuhant meg, akkor a kapcsolatnak vége is lett. Mert a nagy egyenlőség és elfogadás terén, a férfiakkal szemben lettek nagyobbak az elvárások.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Nem tudok "leülni" vele. 100 km választ el minket, videóhíváson tartjuk a kapcsolatot.
Nem sztereotipizálok, én sem vagyok átlagos nő. Sok mindent sokkal higgadtabban reagálok le, nem is picsogok annyit, a gond az, hogy van egy határom nekem is. Ha pedig kétnaponta kell biztosítanom, hogy mindent megoldunk, nem lesz gáz, nem megy a kapcsolatunkra , az nagyon nehéz.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Fura, de Balázs - alias Ezüstszőrű jót válaszolt.
Egyetértek vele. Neked viszonylag gondmentes az életed, az övé nem, a feszültséget pedig nem csökkented.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!