Mit csináljak másképp, ha mindig a barátnőim kellenek a pasiknak?

Nem tudsz nagyon mit csinálni, aki a barátnőre cuppan legalább gyorsan megtudod, hogy komolytalan.

Majd lesz a férfi akit nem érdekelnek majd a barátnőid, csak te.

Addig meg amit tudsz tenni, hogy levonod a következtetést, hogy előbb utóbb a barátnőid iránt érdeklődő pasiknak lesz érdekesebb a barátnőidtől is.

10-es csak azért randizott veled a srác, ráadásul első randi, hogy kihasználjon és a barátnőddel hozzon össze????

Mi van?????

Undorító!

Mit csináltál?

Szóval ment a kézi labda oda-vissza dobálása.

Ez nagyon necc, pláne, ha a srác tudta, hogy bejön neked, és ő a randin kért egy következő randit de nem tőled hanem a barátnődtől. Mi van?????

Én nagyot kamilláznék annyira hogy a náthám is gyorsan eliszkolna. :'D

Nem értem hogy a pasik miért ilyen bonyolultan próbálják becserkészni a nőt, miközben tiporják a nő barátnőjének érzéseit.

Neeee!

De olyanról már olvastam, hogy az egyik nő mindig a másik nő aktuálisan tetsző pasit cserkészte be, tehát a nő akinek tetszett el sem jutott ismerkedésig se. Én ilyenkor kíváncsi lennék hogy mit csinálna az a nő, ha a másiknak napi szinten mindig új pasi tetszene. :'D Megnézném a bőség zavarától az arcát. :)És a pillangó röpteit, ahogy próbálja gyorsan elhappolni a napi szinten tetsző ujjat. Ezt nevezik egy idő után kiégésnek. :)

Sajnos ismerős a szitu :D Az előző egyetemi félévemben történt, hogy beültünk az egyik előadásunk első órájára és csak úgy random leültem valahová az egyik barátnőmmel, ahol volt hely. Mellettem fiúk ültek, néhányat ismertem közülük, de mindet nem. Majd a következő órára már csökkent a létszám, mindenki megtalálta az ismerőseit, kiválasztotta a helyét (ki közel szeret ülni, ki távol stb.) és mellém ismételten leült az egyik idegen srác. Aztán később is odaült mellém, órák előtt is mindig odajött hozzám, beszélgettünk és először nem foglalkoztam ezzel, mert ilyen gyakran van, nincs benne semmi. Először azt gondoltam, hogy csak nem ismer senkit vagy nincsen jóban másokkal, én valamiért szimpi voltam, biztos tetszik neki az a hely stb., tényleg nem tulajdonítottan neki különösebb figyelmet. Aztán egyre többet beszéltünk, bejelölt Facebookon is, elmentünk együtt enni, megvárt az órák után stb., és akkor ez már feltűnt pár hét után. Nem voltam még szerelmes, de eléggé megkedveltem és valahol azért reménykedtem, tetszett a szituáció. Viszont már picit furcsa volt, hogy egyre többet kérdezgetett a barátnőmről (aki csak az első órán volt ott), hogy ő hol van, miért nem jár órára, mert látta velem többször is azóta, biztos aranyos lány, szívesen megismerné őt is stb. Aztán egyszer összefutottunk így hármasban teljesen "véletlenül" és akkor esett le, hogy konkrétan miről is van szó... Csak vele beszélgetett, csak őt bámulta, én meg kullogtam mögöttük mint valami málhás szamár. Másnap el is mondta nekem a fiú, hogy ő konkrétan csak azért akart engem "megismerni", hogy akkor majd rajtam keresztül eljut a barátnőmhöz is (mert első órán látta és megtetszett neki) és köszöni szépen. Hát nagyon jól esett, nyilván. Viszont inkább nem mondtam semmit, csak totál hülyének éreztem magam. A barátnőmnek viszont abszolút nem tetszett a fiú, nem is kedvelte, így végül vissza is utasította. Ami ezután jött az mondjuk még furcsább: csomó ideig követett minket, "kinyomozta", hogy mikor és hol van óránk és kint ült a terem előtt, váratlanul felbukkant mindenhol, írogatott mindkettőnknek. Aztán mára már feladta. Szóval legalább tudom, hogy azért picit gáz a gyerek és így nem olyan nagy veszteség, de ettől még ugyanolyan hülyének és megalázottnak éreztem magam.

Ez egy szerint elég gáz sztori, ezért szerettem volna elmesélni :) De emellett kb. mindennapos az, hogy engem nem vesznek észre és mindig inkább a barátnőim kellenek a fiúknak. Ha elmegyünk valahová együtt pl. enni/kávézni stb., akkor is mindig ott flörtölgetnek velük a felszolgálok/pultosok, nekem meg már szinte bocsánatot kell kérnem, ha én is rendelni szeretnék. Egyszer voltunk együtt buliban, hát ott szerintem két szót nem tudtunk váltani egymással, mert rögtön megrohanták és én egyedül ücsörögtem. Vagy mikor legutóbb pakoltunk ki a kollégiumból, akkor is egyedül pakoltam le a cuccaimat, míg a barátnőmnek rögtön jött két fiú segíteni. Az ismerőseink 90%-a is full haverként viszonyul hozzám, amivel amúgy nem feltétlenül lenne baj, csak néha olyan mintha nem is tekintenének rám lányként és ez azért elég önbizalomromboló. Például az egyik barátnőmmel van egy közös fiú barátunk, aki mindig mindent megdicsér a barátnőmön (tényleg mindent, a körmét, a haját, a ruháját, mindent), míg rajtam azt sem vette észre, hogy teljesen új hajat vágattam. Vagy ugyanez a fiú engem nem enged előre az ajtómat, de a barátnőmet mindig. Szóval már kezdem megszokni, de tényleg nem tudom mit lehet kezdeni ezzel.