A fejembe vettem, hogy szerelmes belém. Ugye hogy nem szerelmes?

2 hónapja kedves velem, sok időt töltünk együtt. Mindig mosolygott rám, ha rossz napom volt érdeklődött. Teljesen azt hittem, hogy a kedvessége nekem szól és hogy akar valamit. Mással nem bánik így a környezetünkben, senkivel nem volt ilyen. Szeret velem lenni, ezt többször is mondta, és mindig jó kedve volt, ha együtt voltunk. Nem hiszem, hogy félénkségből nem viszonozta a közeledésem, annyi lehetőséget hagyott ki..... Teljesen összetörve érzem magam, mert én beleszerettem. A környezetem is pozitiv visszajelzéseket adott (azok akiknek csak elmeséltem mindent, meg azok is, akik közös ismerősök). Teljesen elhittem. Egy kicsit sem vagyok fontos neki, mert akkor már lépett volna.

N