Miért nincs egyensúlyban a kettő?

Nekem is egyetlen egyszer volt csak olyan hogy pont a munkaval es a baratommal is minden rendben van.es tökeletes az élet. Gondoltam meg is ünneplem mert irto ritka az ilyen!

Aztan 3 honap mulva leepites volt kereshettem masikat. Mire talaltam, akkor meg a baratom kattant be.

Azért valamilyen szinten kihatással vannak egymásra az élet különféle területei.

Ha a munkahelyen borul minden, nekem ne mondja senki, hogy kilép a kapun és már le is tette, happy-hippo minden.

Nagyon nehezen megteremthető az egyensúly az élet legtöbb területén, de mindig vannak tényezők, amikre nagy hatással nem tudunk lenni... de a reakciónkat megtudjuk válogatni.

Ez nem jelenti azt, hogy tapsikolj mindenért, mint az állatkerti fóka, a túlzott optimizmus is káros és személyiséget pusztító hatású.

Előző munkahelyemen többé-kevésbé "oké" emberekkel voltam körülvéve, ott is akadt egy-két szarkaláb, akiket szívesen kisimítottam volna targonca tartalmú arcpakolással. Ott tartottam, hogy nyugtató teakeveréket és bogyót szedtem, csak azért, hogy eltudjam látni a munkámat. Akkor ismertem fel, hogy ez így, ebben a formában tarthatatlan. Kellett még kis idő, amíg kitaláltam, merre is akarok tovább menni.

Jelenleg gyógymasszőrnek tanulok, és köszönöm szépen, úgy látom, rátaláltam a hivatásomra. :)

A munka többnyire olyan tényező, aminél VAN választásunk. Van KONTROLL felette. TUDSZ változtatni!

Még ha a munkatársakat nagyon nem is válogathatod meg, tevékenységi körödet, szakterületet váltani, nos annyira nem vérfröccsentően nehéz. Lépj ki, merj kockáztatni... és NE ijedj meg az eleinte felbukkanó nehézségektől!

Sokan azt tanácsolják, hogy "ne számolj le, míg nincs B terv"... hidd el, van az a szint, amikor már-már KÖTELEZŐ az előtt lelépni, hogy felemészd magad.

Nekem volt mar alomno es alommelo egyszerre. Es tudod mi lett a vege? Mindketto elb***odottt...

Most van azota megkiralyabb melom, de no meg sehol. Es tudod mit gondolok? Pitsara lesz***om. Majd lesz. Idom va, penzem van, es jol nezek ki.

En arra vezetem vissza hogy a parommal nem voltunk egy hullàmon vagy egy ritmusban.

Probalom reszletezni

Pl volt egy exem erdekes vele valahogy mindig egyszerre huzott minket az àg egymast tamogattunk es mindig egyszerre ütöttek be a sikerek nala es nalam is. Mindkettönknek lett meloja, mindkettönket tamogattak ket oldalrol is, aztan együtt szivtunk az uj kecoval meg a rezsijevel, aztan a masikban màr jobban kijöttünk stb

Mig ezzel ellentetben a pàrom akiröl fentebbi kommentemben irtam, mikor igazan jo munkahelyre engem atvettek elkezdett velem (ünneples gratulacio helyett)azon orditozni hogy biztos nem az eszem miatt vettek fel ne szalljak el,(jo m.hely rossz kapcs), amikor meg (ez elött)nem volt munkam es minden bajom volt, folyamat a véremet szivta miközben vele minden okes volt, (nincs m.hely rossz kapcsolat), de aztan eljött vegre egy olyan idöszak hogy a kapcsolatomban es munkamban is minden szuper. Ami tartott egy rövid ideig mert projekt lezarasa utan kereshettem masikat.

Röviden tömören szerintem akivel nem egy hullamon vagytok ott van csal ket külön élet a Tied es az Övê, de akivel egy hullàmon vagytok ott Nektek közös, a TI életetek van es nagyban egyszerre er titeket ill a kapcsolatotokat a bànat is meg a jo is.mert valahol Egyek vagytok.

Kicsit szélsöségesen irtam hogy jobban at tudjam adni

Ja es az az idöszak utan amikor jo munkahely jo kapcsolat utan kereshettem masikat ujra, jött ra a paromra a szakithatnék is veletlen.

Szoval azok a pillanatok amikor minden jo tenyleg megerdemel egy ünnepet!