Szerintetek létezik olyan ember akinek nem adatik meg a szerelem?

Most valami olyasmiről beszélsz, hogy beleszeretsz valakibe, ő lesz az 'Ő'. Az igazi, az egyetlen de sajnos neki nen te leszel az, nem fogja viszonozni?

Ha igen, akkor én elmondok erről valamit, ha nem akkor is, de akkor tekints el.

Nos, én így jártam. Igen. Beleszerettem valakibe akibe nem lett volna szabad. Mert soha nem lehetek az övé, ő pedig az enyém. Pedig tudom, hogy Ő az. Senki más. Még sok emberbe beleszerethetek, de egyik sem lesz ugyanaz. Ez a szerelem más. Én a világ közepéről beszélek, aki a szerelmem tárgya. Nem csak egy valaki akit szeretek.

Csak az a baj, hogy ezt nem tudjuk módosítani. Egyrészt mert nem kényszeríthetem, hogy szeressen. Másrészt mert ez egy kicsit Shakespeare-i. R&J. Ha mégis szeretne ő is, a világ nem kérne a szerelmünkből. Boldogtalan szerelem is lehetne belőle.

Ezért egyetlen dolog van: beletörődni. Hozzászokni. Mert a szerelem, az igaz szerelem nem mindenkinek adatik meg. Ez áldozatot jelent. És ez az áldozat, egyik kimenetele mindenképp. Titkolni, és elfojtani, mintha meg sem történt volna.

Ez nem egyszerű. Én már így élek egy ideje, és nem vagyok naív így is fogok. De amellett, hogy sokat szenvedek emiatt, mert tényleg, azt is gondolom, hogy megérte. Jobb szenvedni a szerelemtől, mint sosem ismerni azt.

Szóval létezik ilyen. És ez lesz ha ne adja Isten megtapasztalod.

Jelentkezem. Már 50 elmúltam. Vagy én voltam, vagyok szerelmes vagy

belém valaki aki iránt meg én nem érzek szerelmet.

Amúgy családom, házastársam van, tehát semmi különös. Senkire sincs ráírva.