Létezik az örökké tartó szerelem?

Csak akkor ha szétmennek. Ha együtt vannak, akkor el fog múlni. Persze a szeretet, ragaszkodás megmaradhat, de az a gyomorban pillangók fajta elvarázsolt tudatállapot biztos, h elmúlik.

Persze vannak, akik öregen is igen gyengéden éreznek a másik iránt, és vannak, akik életük végéig mittudomén csak plátóin leveleznek, mert egy pár is lehettek volna, de valami másképp alakult. Ha meg arra gondolsz, létezik a se veled, se nélküled is, amikor évtizedekig marják egymást, elválnak, összejönnek... és szenvednek tőle ők is meg környezet is. Ahogy a pénzt, munkát, élvezeteket, gyerekeket, szüleidet, haverodat, példaképet, tehetséget... stb. nem jó a szerelmet sem isteníteni, mert akkor is egy külső visszajelzéstől, változékony érzelemtől várod a boldogságot vagy a célját, értelmét az életednek.

Nem létezik.

Ha akkora a szerelem, minek mentek szét?

Ilyen formàban nem. Ha 2 ember szereti egymàst, és akad is nézeteltérés, meg tudjàk beszélni. Ahol szakítàsig eljutnak, ott màr nincs igazi szerelem.

Ma már nem létezik, régebben igen létezett.

Létezik. Szinte minden lehetséges, de azt akarni is kell. Az emberek lusták lettek, egy dolgot kivéve: panaszkodni. Ez nem jó, az nem jó, nincs többé a lángolás, sorolhatnám az okokat... szóval jöhet párunk lecserélése egy újra. Sokan meg sem próbálják megoldani a problémáikat... Természetesen mint mindig, van kivétel. Nem a szerelemmel van a gond, hanem az erkölcsileg romlott emberekkel.