Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mitől lesz bizonyos egy szerelem?
Kell e egyáltalán bizonyíték? Mármint a bizonyosság, biztonság fontos, de irreális elvárás a szerelemben bizonyítékot várni?
Hogy azt mondhassam, hogy bas*zki ő tényleg szeret.
És a fő kérdés, hogy mik lehetnek ilyenek amik nem egyértelmű jelei ennek?
Minden változik. Hiába szerelmes valaki ma őrülten, majd kérdezd meg két év múlva is, hogy az e.
Ha szeretve vagy érzed, nem találgatsz, akkor merül fel ilyen ha nincs szinkronban az amit érzel meg amit mond a másik. Magyarul nem szeret csak mondja neked.
Vagy annyira kevés az önbecsülésed, hogy hiába szeetgetnek egész nap, te nem hiszed el. Még megerősitésre van szükséged.
Szerintem érzed, ha szeretnek. Nemcsak abból, hogy babusgat-e. Amit tesz érted. Ha veled akar lenni és tesz is érte. Ha gondoskodik rólad, meg akar lepni, örömet szerezni.
Figyel rád - érdekli amit mondasz, emlékszik a dolgaidra.
Kíváncsi a családodra, barátaidra, munkádra.
Ezt az ember érezni véli.
Tapasztalj minél többet!
En amikor összejöttem egy sraccal, elhataroztam hogy utana nem fogok nyomozni, hagyom hogy sodorjon az egèsz. De mindig abban a tudatban voltam hogy ez csak kapcsolat eleje, még bàrmi lehet belöle, komoly is es szakitas is.
Folyamat azt éreztem hogy minden olyan tökèletes, hogy tul tökèletes, valami lehet a hàttérben pl soha nem veszekedtünk még, soha nem feszült, valszeg nem adja önmagàt, nem volt "emberi" az egész, de ettöl mèg nem itélkeztem.
3 honap utan jött olyan pont/idöszak, hogy repkedtem vele a boldogsagtol, gyönyörü szerelmes ejszaka utàn is plane, olusz rengeteget nevettünk, ismertük egymas csalàdjàt màr es mindenhol minden szupi, aztan amikor nàla voltam, ugy gondoltam 3 honap utàn, hogy eljött az az idö hogy feltehetem az i-re a pontot, átadhatom magam az önfekedt boldogsagnak nyugodtan, es ezt megkoronàzva belekukkantok az elözményeibe a gèpen, ha ott is minden szuper, akkor meg is ünneplem.
Tele voltak az elözmènyei tàrskeresön es közössegi oldalakon csak nök adatlapjaival. Es a tetejebe a dàtum, egyik megtekintes pont a (nekem)legszebb éjszakànk utàn rögtön masnap reggel elsö dologkent. Felkelt, hazament es tarskeresöre fel.
Persze rakerdeztem, balhé, összeveszés, kibéküles. Nem tudtam, de OTT ES AZONNAL kellett volna szakitanom. A kapcsolat ez utan vegig arrol szolt màr hogy leesett rolam a rozsaszin szemüveg, eszrevettem hogy mindenkivel flörtöl es kimondottan ügyel arra hogy jo vélemènnyel legyenek rola, minden növel azt ereztette mintha szingli lenne(nök elött pl arrébb àllt tölem, pasik elött meg àtölelt stb),es közölte is különbözö modokon, hogy ha szakitanank neki biztos hamarabb lenne pàrja, en örülhetek hogy ö egyaltalan velem van, stb önbizalomroncsolas folyamat töle, szakitàsig csak lerobbantam mellette a folyamatos lelki terrortol.
Csak lehet erdekesen hangzott volna ha azt irom nekem az elözmenyeitöl lett volna bizonyos a szerelem, gondoltam kifejtem bövebben.
Értelek. És elég egyenlőtlen viszonynak tűnik a tiéd.
Hm. És azóta még együtt vagytok?
Ez a társkeresőzős szerelem azt hiszem, egy külön típus.
1,5 éves "kapcsolat" több részletben, összeveszések, kibékülések (magyarul kiprovokálta a balhét, eltűnt, előkerült). Karikagyűrű rendelés, de boldogok leszünk. Aztán napokra eltűnés, egy-egy sor viberen, találkozni nem ér rá mert rendkívül elfoglalt, fáradt, vagy ez a kettő...
Barátnőm mondta: ne legyél hülye, itt valami gáz van. Ez nem komoly kapcsolat, nem te vagy a hülye vagy az erőszakos.
Felregisztráltam egy álprofillal társkeresőre. Meg is találtam a vőlegénykémet friss profillal, mely szerint élete szerelmét keresi élete hátralévő részére. Ráírtam az álprofilról, csak kaland érdekli-e. Abban is benne lett volna.
Mikor felfedtem magam, közölte, tudta hogy én vagyok és én nem mentem át a bizalmi teszten mert nyomozgattam, ez az egész csak csali volt.
Ahha:)))))
Hálaisten ezzel felnyitotta a szemem.
Na igen... Így ezek után, melyik van előbb nehéz megállapítani. objektíve nem látni a kimenetelt.
A gyanakvás alap funkció, ha nem akar sérülni az ember. Ettől függetlenül, miért is félnek, és miért inkább generálják ezt? Miért jó ez?
Bár én már kezdek lemondani arról, hogy fogom e valaha érezni azt, hogy valakinek fontos vagyok... irreális elvárás azt hiszem... Nekem nincsenek ilyen történeteim, egyszerűen csak nem látom azt, hogy a mai társadalmunk merne egyáltalán belevágni bármilyen kapcsolatba ami a felszíntől mélyebb, tisztelet a kivételnek, mert biztos vannak, de azt hiszem minél többen vagyunk annál több kárt okozunk egymásnak. Aztán még én vagyok a hülye ha a monogámiát pártolom...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!