Létezik olyan párkapcsolat ami nem korlátoz?

#11: szóval, ha van kapcsolatom, félévente-évente egyszer nem lehet a srácokkal egy hosszú estém?

Sőt, ha még együtt se él Béla 30 évesen a barátnőjével egyelőre, akkor is menjen haza 1-kor..? Júlia is külön haza, Béla is kulin haza.

Attól, hogy együtt vagyok valakivel, szerintem kell hagyni a másiknak is szabad teret valamennyit. Nem kell mindig és mindenhova vele mennem. Ez inkább a fojtó kapcsolat kategória.

Ő se várja el ott üljek vele a fodrásznál, neki se kötelező velem foci meccsre jönnie, ha utálja.

Nos 24 évesen érthető,hogy így látod. De egy felnőtt embernek szerintem nem probléma az,hogy hajnali 2 -kor azt modnja a párja,hogy már nagyon álmos és menjenek haza,főleg,ha a párja rángatta el az eseményre a máasikat ahol a nő halálra unja magát,mert be sem lett vonva a társagába.

Ilyet már én is életm meg párszor,hogy olyan dolgokról beszéltek amiről gőzöm nem volt és nem is erőlködtek hozzám szólni. Hát ott ültem csendben és vártam,hogy legyen már vége.... és akkor is csak azért voltma ott ,mert a baártom hívott...nem is értettem minek hív ilyen helykre. Sokszor a nő szerintem nem is akar menni ,de a baártja ugye ragaszkodik hozzá és persze,hogy nem akar ott ülni reggel 6ig. Azért emberi időben szerintem illik távozni ,de legkésőbb 2-kor .Nem vagyunk már 16 éves tinik,hogy menőnek érezzük fent lenni a buliban reggel 7ig.

Szerintem ez egy összetett dolog. Pl függ attól hogy Júlia mennyire jön ki jól Béla barátaival, mennyire kedveli őket. Egyebként ezt a dolgot sok aspektusból is meg lehet vizsgálni.

Ha a pár egyik tagja (akkor itt a nő most) egyszerűen kevésbé éjszakázós, kevésbé társasági stb akkor lehet ez probléma.

Ha nem bírja a pasija barátait megint előfordulhat. Az is lehet hogy tényleg fáradt és/vagy nem akar nőként egyedül hazamenni. Ezt is bele kell venni a buliba.

Én speciel (nő vagyok) szeretek társaságban lenni, beszélgetni, az ejszakázással sincs bajom, szeretek "beszállni a buliba", részt venni a társalgásban. Pláne ha kijövök az emberekkel akik ott vannak. Igen ám de ki van ha nem bírom a másik fél barátait. Oke en lehet akkor el sem megyek v csak ritkán éy akkor esetleg kibírom.

De sok csaj van aki nem akar a barátja nélkül menni sehova és fordítva sem engedi. Hogy miért, nem tudom, sokaknál tapasztalom, hallom.

A válasz talán az lehet (aztán ki tudja) hogy a megfelelő embert kell választani, aki hasonló e tekintetben (is).

Egy nagyon otthonülős és egy nagyon mászkálós sose fognak hosszú távon működni (v legalábbis ritka) mert előbb-utóbb ez bekavar. Es a másik korlátozottnak erzi magát.

Ezért kell olyan emberrel együtt lenni aki v hasonló beállítottságú v ha nem akkor meg csak szimplán elfogadóbb és találnak megoldást és kompromisszumot.

Szigorúan véve minden kapcsolat korlátoz, hiszen két ember közösségéről van szó, és bizony a közösség érdeke gyakran előrébb való az önös érdeknél. Én pl ritkán ehetek pacalporit, mert a párom a szagát sem bírja. Szörnyű, mi? De ez még semmi. Aki börtönben ül, annak jó magaviseletért harmadolják a büntetését, de te minél jobban viselkedsz egy párkapcsolatban, annál szorosabb a bilincs. :-))

Szóval 24 évesen ideje észrevenni hogy kár volt sietni felnőni, mert a felnőttek élete csupa lemondás és sóhaj. A szüleid is rengeteg dologról lemondtak egymásért, és hatványozottan többről mondtak le érted.

De lehet ezt másképp is nézni. El tudsz képzelni egy lépcsőt, s mellette egy korlátot? Nos, az a korlát a hebehurgya kisgyereknek valóban korlát, a felnőttnek meg kapaszkodó. Pedig ugyanarról a vasdarabról beszélünk.

Igen, van olyan párkapcsolat, ami nem korlátoz. Egyáltalán nem szigorú a feleségem és nem korlátoz le semmiben sem.

Komolyan mondom.