Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Volt már veletek olyan, hogy megláttatok valakit és egyből végetek lett?
Házas vagyok. Sokan próbálkoztak be az évek alatt,sokat jártam egyedül a világban, de sosem láttam túl a férjemen. Teljesen feddhetetlen voltam,senki nem érintett meg annyira,hogy egyáltalán felfigyeljek rá.
Viszont nemrég találkoztam egy férfival, aki teljesen elbűvölt. Már nem látom a férjemet. Nem érdekel. A férfi nős. Sosem leszünk egymáséi, de úgy érzem már a párom sem kell.
Ha ebből kiszállok az a tipikus esete a két szék közé ülésnek? Csalódtam magamban, megijeszt ez a dolog nagyon. De ha ilyen vonzalom létezik hogyan maradhatnék ebben a házasságban? Itt az idő új életet kezdjek? Foglalkozzak végre magammal?
A férfire tudom, hogy hiába várok.De ha a régi lennék ugyanígy semmit sem váltott volna ki belőlem érzelmileg.
Vagy tényleg van olyan, hogy az ember rátalál az igazira? Mit lehet csinálni? Rossz színész vagyok, nem akarok csaló lenni, nem tudom,hogy mi a helyes. Egészen a találkozásig nem éreztem,hogy nekem nem jó. De most csak ezt az érzést szeretném.
Ez még nem bűn, nem csaltál meg senkit...
Szerintem ez fellángolás, majd elmúlik, a férjedet szereted.
(Vagy nem?)
Húha...
Igazából szerintem egy hosszú házasság alatt ez sokakkal megtörténik, csak letagadják, mert nem illik beszélni róla.
Velem a házasságunk tizedik évében történt.
Addig soha eszembe nem jutott félrenézni, mert szeretem a férjemet, és jó csapat vagyunk mi együtt. Mások is azt gondolják, én vagyok az odaadó feleség és a mintaanya.
Aztán pár hónapja belefutottam...igazából régóta ismerjük egymást, de már hosszabb ideje nem találkoztunk. Csak ránéztam, és belémvágott a villám.
Igazából nem vagyunk szeretők, de sokat beszélgetünk és email-ezünk. És sajnos egy húron pendülünk. A múltkor tárgyilagosan megbeszéltük, hogy ha személyes találkozásra kerülne sor, akkor annak bizony "tettlegesség" lenne a vége...
Azóta a józan eszem és a szívem ádáz küzdelmet vív egymással, mert be kell látnom, ész nélkül beleszerettem ebbe a férfiba. Elvesztettem a józan eszemet.
Szerencsére ő legalább nem családos ember, de ez nem változtat azon, hogy én meg az vagyok...
Már csak abban bízom, hogy elmúlik a lila köd, és sikerül elkerülnöm azt, hogy mindent romba döntsek magam körül.
Fél éve ismerem. Azóta levelezünk.
Az utolsó válaszolótól szeretném megkérdezni, hogy miért áll ellen?
A férjem pedig nem érdemel meg engem. Pont én voltam az, aki iszonyatosan szerette. Senki a környezetemben nem értette meg miért teszem ki a lelkem neki, mit szeretek benne ennyire. Csak ő nem ismerte fel. Meg sem hálálta. Hova tovább jól esett neki, de igazából nem is érdekli.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!