Jól döntöttem hogy nem kezdeményeztem a nőnél?

Kb. 1 éve bekerült egy lány a baráti társaságomba. Elég hamar jóban lettünk és hát hosszú évek után végre szerelmes lettem. Csak hogy amint elkezdtem érezni iránta valamit, ő elkezdett velem néha elég elutasítóan viselkedni, kb. levegőnek nézett és én is őt. Biztos voltam benne, hogy esélyem se lenne nála, mert külsőleg ezerszer jobbat is kaphatna nálam és elég önbizalomhiányos is vagyok a nőknél... Kiderült közbe, hogy az egyik legjobb haverom is ugyanígy érez a lány iránt mint én, de azt nem tudta, hogy én is beleestem a csajba, csak a haver mondta el nekem, hogy ő most szerelmes lett, én valamiért nem akartam vele megosztani ezt ezek után. Haverom elkezdett próbálkozni a lánynál és össze is jöttek, aztán fél év múlva szakítottak, utána egy ideig egyikük se járt velünk el sehova, most már viszont megint egy társaságba járunk mind hárman, mert hogy ők megbeszélték, hogy ez így működni fog közöttük. Gondolhatják milyen jól viseltem/viselem a dolgot. Most jön a csattanó: a lány pár hete elmondta nekem, hogy amióta ismer szerelmes belém! Én ezt még mindig nem tudom felfogni, hogy miért kellett akkor összejönni a haverommal és engem meg semmibe venni. Nekem azt mondta, azért, mert nem kezdeményeztem nála, ami igaz, csak hogy ő meg semmi jelét nem mutatta annak, hogy akarna tőlem valamit. Ráadásul most hallottam szintén nem rég, hogy a csaj körül csak úgy hullanak a pasik és elég beteg dolgai vannak, amit én egyáltalán nem néztem ki belőle, sőt, ő tűnt a legártatlanabb teremtménynek akivel valaha találkoztam. Egyébként továbbra sem mondtam el neki, hogy szeretem, bár már nekem is kétségeim vannak, hogy mit érzek. Egyik nap úgy vagyok vele, hogy hagyni kéne, másik nap meg azt érzem, hogy megint éveknek kéne eltelnie, hogy így érezzek egy lány iránt. Mikor bevallotta, hogy szeret, hirtelen nem tudtam mit mondani és csak annyi jött ki a számon, hogy én csak barátként tudok tekinteni rá. Jól döntöttem és hagynom kéne a fenébe nem?