23/N Hosszú lett, de jó lenne, ha valaki elolvasná, és úgy adna tanácsot: mit tegyek? Lépjek én? Vagy nem akar semmit?

Az egyik legjobb barátnőm és a pasija egy kirándulós, hosszúhétvégés, belföldi kiruccanást szerveztek. Velük tartottam.

Magánéletemről azt kell tudni, hogy 1 év 2 hónapja vagyok szingli. Hogy miért? Nem azért, mert ronda vagyok, hanem mert csak komoly kapcsolatot keresek, nem ismertem még meg ez idő alatt a megfelelő embert, ritkán találkozom új arcokkal, keveset mozdulok ki, a netes társkeresőket hanyagolom, mert már 3X rafáztam ottani férfival. (Pedig valakinek bevállt, pl. ez a barátnőm is neten ismerte meg a barátját 2 évvel ezelőtt. Mondjuk ő asszem facebookon, de társkeresős sikersztorikat is hallottam.)

Na most, ezen a kiránduláson. Indulás reggelén barátnőmék felvettek kocsival, aztán egy téren vártuk be a többieket, hogy együtt menjünk 2 kocsival a szálláshoz. És akkor odajött ez a srác, akit még nem ismertem. Azonnal éreztem, ahogy így felgyorsul a pulzusom. Magas, jóképű. Megszólalt, kellemes hang. Puszival köszöntünk, így éreztem, jó illata van. (Csak, hogy tudjátok, milyen első benyomásban volt részem...)

Megtudtam aznap, nincs barátnője, óriási plusz. Este, mikor közösen főztünk, meg társasoztunk, egy 16 km-es túra után, volt alkalmam megfigyelni dzseki nélkül. Csak melegítőnadrág, póló. Hát... Igencsak az esetem volt. Többször is szóba elegyedtem vele, a társasjáték alatt meg voltak nagyon huncut, bensős pillanataink.

Másnap korán reggel ébredés után HALLOTTAM, HOGY RÓLAM KÉRDEZ. Nem tudták, hogy hallom. Nagyon úgy tűnt, megfogtam első nap, érdeklem. Folytatódott, hogy dumálgattunk, egyre tönbet nevettünk együtt. Már a többieknek is feltűnt, hogy alakul valami, vicceltek ezzel minket, de nem törődtünk velük. Én isssszonyúan élveztem a társaságát. De minden tekintetben. Jól tudtunk kommunikálni, rengeteg témát érintettünk. Fizikailag nagyon jó hapsinak tartom. És végig éreztem azokat, hogy pillangók a hasamban, kellemes gyomorbizsergés. Annyira jó volt minden perc a közelében.

És végüzl másnap délelőtt hazautaztunk. Ennyi. Aznap alig volt vele kontaktom, külön kocsival mentünk.

Egy városban lakunk, távolság nem akadály. Mindketten szinglik vagyunk. Ismerősök vagyunk facebookon. Szuperjól elvoltunk. Mekkora csalódás már, hogy nem beszélte meg velem, hogy majd folytatjuk, nem kérdezte, hogy lenne-e kedvem találkozni vele, semmit... Ilyenkor ez szokott következni. De ő nem tett lépést felém.