A szerelem szeretet és szexuális vágy keveréke?

Ezt a 3at a legjobb egy személyben megtalálni. A szerelem az pillanatnyi idealizált álomkép, ami nem valóságos. Betegfejű nők erre mondják, hogy "nincs meg a szikra", stb... mert nem tudja az adott férfit belehelyezni a fejébe létező álomképbe. A szeretet egy mélyebb dolog, az szívből jön. A szexuális vágy pedig az (esetemben női test iránti) vonzalom, azaz a "húst" akarod. Ahogy telik az idő, s idősebb leszel, úgy rájössz, szerelemből nem szabad tenni semmit, mert minden cselekvés amit ez kivált, az a másik személyt a saját magad álmába történő elhelyezésésről szól, vagy ha másik oldalról nézem a saját magad elfogadása...

32f

Egy normális ember pulzusa 60-100 közötti, míg szerelemben körülbelül 110. Hasonló ahhoz, mint mikor könnyű testmozgást végez. Egy nő és egy férfi találkozása és szerelembe esése tisztán a hormonjaik miatt történik:

Norepinefrin ami felgyorsítja a szívet,

Dopamin ami örömet éreztet,

Oxitocin ami közelséget éreztet,

Feniletilamin ami intimitásra késztet.

Ezeknek a hormonoknak a "lejárati ideje" nagyjából maximum 3 év.

A szív nem más, mint egy szerv ami idegek és hormonok millióira elektrokémikus válaszokkal reagál.

#3

Ház ez nagyon komolyan hangzik...

No de mi indíja be ezen hormonok termelését? ;)

A szerelem és a szeretet két olyan szó melyekhez társított fogalmak konceptualizáltsága sajnos elégé hiányos.

Magyarán ahány ember annyi felfogás, sót a személyes értelmezés is időben változó (pl lelki állapot függő)

Pl Platón sokat emlegeti az igaz tiszta (isteni) szerelmet (a Phaidroszban) , és épphogy messze elkülöníti a sexuális vágytól. (gondolom innen az ismert kifejezés: Plátói szerelem)

Talán abban egyetértés van, hogy a sodró energiákat mozgósító érzelmet nevezzük szerelemnek, és jobban vagyunk rá, mert ritkábban tapasztaljuk hatását... Mivel múlékony. Ez konkrét személyhez kapcsolódik. Egyszerre egyhez. Szerintem ebben az esetben a szexvágy háttérbe is szorul.

Tehát Nem hoznám összefüggésbe a szexuális vággyal. Az állandó, és nem kötődik kizárólag egyetlen személyhez... pontosabban testhez.

A szeretetet pedig áldozatkész cselekvő jószándékként irnám körül.

Mielőtt ezeken vitatkoznánk, fogadjuk el, hogy minimum napjegy és aszcendens alapján (12x12) eredendően máskép látjuk a világot.. Mert más és más minőségek képviselete benne a dolgunk.

Ez alapvetően három különböző dolog, ami persze nem zárja ki, hogy kapcsolat legyen köztük.

Az előttem szóló jól írta, hogy a szeretet egy áldozatkész cselekvő jószándék. Azt hiszem, ez fedi a lényeget, hogy ti. jót teszünk a másikkal. Ebben a felfogásban a szeretet nem érzelem, hanem egy tudatos akarat és az abból fakadó cselekedet, mely a másik javát kívánja. Ez persze nem zárja ki, hogy adott esetben érzelem is társulhasson hozzá! Ellenben az érzelem nem szükséges feltétele: aki önzetlenül jót tesz a másikkal, az szereti őt akkor is, ha ehhez nem járul különösebb örömérzet. Szeretni bárkit lehet, nem csak a szerelmünket (vö.: felebaráti szeretet, szülői szeretet, baráti szeretet stb.). (Megj.: bizonyos terminológiában az őszinte, minden önös érdektől mentes szeretetet tökéletes szeretetnek nevezik, és teljesnek, amennyiben ez viszonzásra is talál.)

A szexuális vágy a másikkal való testi egyesülésre késztető fizikai érzés. Ennek sem a szeretet, sem a szerelem nem feltétele, az ember reprodukciós ösztönéből következik.

A szerelmet már nehezebben lehet megfogalmazni, talán egy erősen felfokozott érzelmi vágyódásként tudnám leírni afelé a személy felé, akivel valaki az egész életét együtt tölteni akarja, akivel a családalapítást örömmel megvalósíthatónak tartja. A szerelem nem képzelhető el szeretet és testi vágy nélkül, ennek ellenére a kettő összessége nem egyenlő vele! Pl. én szerethetem az egyik kolléganőmet úgy, hogy mindig jót teszek vele, emellett szexuálisan is vonzódhatok hozzá, mégis lehetséges, hogy nem érzek iránta szerelmet.

A #3-ban még viszonylag régebben felfedezett részigazságok vannak csupán. Részletesebben a YouTube-on található többféle klip (és több részletben) Dr. Gloviczki Eszter előadásában a szerelem hormonjairól. Az utóbbi 10 évben már sokkal többet tudunk ezekről, mint régen.

Csak tömören a lényeg (ami összetett, ezért hosszú):

1. A tényleges szerelem állapota (csak az tudja milyen, aki már volt szerelmes) valójában a PEA (FhenilEtilAmin) nevű hormonunk hatása, mely termelődésének beindulásáról még nem rendelkezünk elég tudással. A PEA egy természetes hormon, az agyban képződik, és valójában droghatású. Hasonló hozzá az amfetamin (speedy), ám utóbbi lassan bomlik le, míg a PEA gyorsan, de újratermelődik. Sokm dopamin termelődik általa, amelytől - ha sok van - boldognak, feldobottnak érezzük magunkat (de pl. dopamin nélkül megmozdulni sem tudnánk). A PEA mellékhatása egy másik anyagnak a szerotoninnak a termelődését csökkenti. Ám ez utóbbi alacsony szintje depressziót váltana ki PEA nélkül. De ugyanolyan kevésbé normálisak leszünk ettől, mint aki depressziós, és a szerelmünket irreális módon látjuk amíg a szerelem tart. Lila köd, rózsaszín szemüveg, ezt szokták mondani a szerelmesnek a látásmódjáról. Az egész - mivel ez egy pozitív stressz, és az agy küzd ellene - kb. 1.5-2 évig tart átlagosan, majd váratlanul elmúlik. Ekkor egy ideig depressziósak is leszünk, és nem is értjük, hogyan szerethettünk bele abba, akit most már a teljes realitásában látunk. Sokszor kiderül, hogy mégsem ő az igazi. Erre 75% esélyünk van a statisztikák szerint, függetlenül a szimpátiától. Négy emberből csak egy az akivel hosszú távon együtt tudnánk élni.

Egy másik hatása az oxitocin nevű hormonnak van. Ez kifejezetten a szex alatt a testi kapcsolatban képződik nagy mennyiségben. Kötődést épít ki az agyi hálózatban egy konkrét személy iránt, amely soha nem múlik el!!! A szakértők 3 féle kötődést különböztetnek meg. Ebből - az egyik legerősebb - ez az intim kötődés. Szintén nagyon erős még az anyai kötődés, mivel a szülés és a szoptatás alatt is nagyon sok oxitocin képződik (agyon kívüli hatása a sima izom összehúzódás - itt pl. a méh). Harmadikként szerepet játszik még az emberek közötti kapcsolatokban is.

A szexnek valójában ez a fő - ám közvetlenül nem észlelhető - hatása, illetve funkciója. Az orgazmust egy másik hormon az endorfin okozza, amely szintén egy természetes drog (függőséget is okoz a szex iránt), és rengeteg dopamint képez, amely itt a gyönyört okozza. A függőség miatt lesz sok a szex, és ettől nagyon erős a kötődés. A kötődés érzet szintén egy "ő az igazi" érzetet kelt, mert úgy érezzük tőle, hogy egymáshoz tartozunk, egyek vagyunk (pszichológiában a "MI kapcsolat"). sajnos akkor is, ha ez nem igaz, és az előbbiek alapján erre csak 25% az esélyünk. A soha el nem múló kötődés elképesztően fájdalmassá teszi a szakítást, ha évek múltán rájövünk az igazságra. Önbecslésünk a nullával lesz egyenlő, s ezt a traumát nem lehet helyesen feldolgozni, s az életünk végéig rányomja a bélyegét a további párkapcsolatainkra.

Más partnerrel újabb kötődés épül, újra fája a szakítás, de ugyanígy fájdalmas az, ha megcsalnak minket, melyből a félrelépő fél mit sem érez. Az agy nem tudja, hogy melyik partnerhez kötődjünk (a kötődés az értelem felett működik, azt felülbírálja!), tehát tönkremegy egy olyan mechanizmusunk, amely éppen azt szolgálná, hogy ne tudjuk megcsalni a párunkat!!!

Pat Fagan kutatása szerint ([2017] "The most important correlation in all of social science") egy viszonylag kicsi annak a százalékos értéke, hogy egy nő - ha előzőleg nem volt szexkapcsolata - a házasságának az első 5 évében elválik. Ám ez az esély már egy előző kapcsolat esetén tizenkétszeresére (12x) nő!

Korunk súlyos problémáinak ez az eredendő oka, gyakori a félrelépés, és a kötődés miatti önbecslési válságok, s azok továbbgyűrűző hatásai évtizedek alatt szétzilálják a társadalmakat. Az elmúlt 50 év óta az összes fejlett civilizáció ezzel küzd, az embereknek garantált, életre szóló boldogtalanságot okozva. Csak a fiatalokban bízhatunk, akik látják szülek szenvedését, sőt maguk is átélik a gyerekre vetített, s annak is szenvedést hozó gyötrelmeket, s újragondolják a szabadossá vált szex értelmetlenségét. Mi pedig hamarosan átéljük azt, hogy a népességfogyás következményeként 1-2 évtized múlva milyen is lesz az az "elöregedett társadalom" amelyben sok az idős, és kevés a dolgozó fiatal. S amelyet a sok helyütt szükséges komoly szakértelem hiányában semmilyen más alacsonyabb civilizáltságú népek jóindulatú egyedei sem képesek pótolni, hanem inkább plusz nyűgként várják tőlünk a segítséget.

A szeretetről meg csak annyi: tudva és akarva teszem másnak a jót (a Jót, nem az élvezetest, nem a kellemest, főleg nem azt ami nekem mindenképpen kellemes, hanem ami a javára válik). Ezt - az önbecslés hiány miatt rajtunk eluralkodó önzésünkben - egyre kevesebben tudjuk megtenni akár az életben, akár a párkapcsolatainkban.

(sok hormon van még - tesztoszteron, ösztrogén, stb. - amiről nem esett szó, pedig ismeretük könnyebbé tenné az életünket).