Akkor jött a szerelem az életetekbe amikor vágytatok rá és kerestétek?

# 2- Érdekes amit írsz.

Illetve anno egy pszichológia témában olvastam is egy olyan kutatást, hogy akkor leszünk nagyobb eséllyel szerelmesek, amikor belül ár nagyon vágyunk rá.

Saját tapasztalatom is ez: elsőre én csúnyán megégettem magam még tiniként, 10 évig nem is voltam szerelmes, mert akkor elkönyveltem, hogy soha a büdös életbe többet, nem is vágytam rá..

Aztán 2-3 éve belül mégis hiányzott azért ez, hogy belegondoltam, hogy úgy élem le az életet, hogy én ebből kimaradok, mennyire elvarázsolt érzés pedig ha ez kölcsönös, és sajnáltam mélyen, hogy ez kimarad nálam. De úgy voltam vele, hogy képtelen vagyok a szerelemre, nem is éreztem ilyet azóta senki iránt.

Aztán sikerült jó mélyen belezúgni valakibe, amikor kijöttek a "tünetek" olyan volt, mint amikor először érzed, azt sem tudtam, mi történik velem, hogy valaki hatására ilyeneket produkálok, nem is emlékeztem már erre. Nagyon jó érzés volt újra átélni- legalábbis az elején, és tudni, hogy mégis képes vagyok rá.

Szóval én is azt mondom, hogy bizony lehet ebben valami, ha nem is 100% tudatosan, meg nem is tudjuk irányítani kibe szeressünk bele. (Ésszel lehet hogy nem akarunk szerelmesek lenni, ha belül közben igenis megvan a vágyunk rá, akkor bizony mégis vágyunk rá.)

Akkor sem jött, mikor vágytam rá, akkor sem, amikor nem. Legalábbis viszonzatlan nem nagyon volt.

Az élet szép.

25f

Ha otthon ülsz és várod a csodát akkor semmi sem fog jönni.

Valamennyire elébe kell menni. Emberek közé társaságba, a munkahely és az oda-vissza út meg a szokásos üzlet ahol vásárolsz az kevés erre. Azaz ritka amikor elég.