Lányok! Ti hogy viselnétek/kibírnátok, ha a párotok katonaként fél évre kimenne külföldre misszióba?

Én borzasztó rosszul bírom a távolságot, nekem szükségem van rá, hogy minél többet találkozzunk, de ha jó alapokkal indulunk neki (pl ha most, így 6 év együttélés után menne el fél évre), akkor kibírnám és ha egy egészen kicsit el is távolodunk, amint hazajön, szerintem pár napon belül minden a régi lenne. 1-2 hetekre már voltunk külön, amikor a munkám miatt el kellett utaznom, azok ilyenek voltak, szörnyen utáltam és minden másodpercben azt vártam, hogy megint együtt lehessünk, de nyilván ennyitől még nem ment tönkre a kapcsolatunk.

Az inkább zavarna, hogy folyton aggódhatnék érte, és amikor mondjuk egyik este nem hív, mert a társaival mentek inni, akkor is teljes pánikban lennék, hogy valami baja esett és nem tudom elérni. Mindenképpen bátorítanám valami egyéb foglalkozás megismerésére, ami tetszik is neki, jól is fizet, és nem is kell hozzá fél évre potenciálisan veszélybe sodornia magát (távol tőlem). Szóval örülni semmiképpen sem örülnék a dolognak, de ha muszáj, akkor bizony kibírnám.

Jujjj nagyon nehéz lenne nekem, pedig nem vagyok egy társfüggő, de már magát a tudatot nehéz lenne megemészteni, hogy fél év.

Nem is feltétlen a szex szempontjából, inkább a fizikai közelség, meg az aggodalom miatt.

Persze emiatt még nem hagynám el a párom, csak nehéz lenne megszokni a távollétet. Ilyenkor sajnos nincs más megoldás, ki kell bírni. Ha vannak barátaid, illetve szereted a munkád stb, úgy könnyebb.

Sok kitartást !