Életem nagy szerelme a mostani, de csak a részemről. El kell őt hagynom, de borzasztóan fáj! Nektek volt hasonló?

Hány ilyen van még rajtad kívül...én már ezen csak legyintek bocsi.

A normális férfiak meg egyedül vannak...

Voltam én is igy,pedig első perctől tudtam,hogy nem szeret,de reménykedtem.

1 évet gyötrődtem mellette,aztán továbbléptem.Először rohadtul szenvedtem,de lassan túl lettem rajta.

Hagyd ott a fenébe,minél hamarabb annál jobb.

En nem eltem egyutt egy ilyennel csak "jartunk" mindent es mindenkit feladtam h a kedvere tegyek, morzsakat kaptam cserebe. Minden este sirtam, lefogytam, az egesz egy nagy kalap szr volt. Aztan egyik nap elegem lett es szakitottam. Meglepo modon mar masnap ugy ereztem magam mint akinek leszallt az elefant a mellkasarol, azt hittem gyaszolni fogom eletem vegeig, valojaban felszabadultam, elkezdtem ujra en lenni, ujra felepitettem magam es az emberi kapcsolataimat. Felregisztraltam parkeresore es rogton jottek uj elmenyek amik felulirtak a regi rosszakat.

Ezt esszel kell eldonteni, a rombolo kapcsolatnal az is jobb ha egyedul vagy es senki nem bsztat.

Nem ő életed szerelme, de még csak az egyik sima szerelmed sem. Egy bántalmazó kapcsolatban élsz, amelyben már kialakult a kötődésed a másik iránt, miközben az önbizalmad leépült. Ezért félsz elhagyni, nem szerelemből.

Ebben a helyzetben normális, amit érzel, viszont maga a helyzet nem az. Ezért is kell minél hamar felhúznod a nyúlcipőt. Ha elhagyod, elsőre rohadt ijesztő lesz, de idővel azt veszed észre, hogy csak szidni tudod magad, amiért nem lépted ezt meg korábban.