Miért vannak sokan együtt olyanokkal, akikkel nem is szerelmesek egymásba?

Érdekes kérdés.

Egyszer voltam életemben szerelmes. Viszont azon kívül még volt pár kapcsolatom. Egy kivételével, mind pár évig tartott. Nem volt szerelem. De volt szeretet,kötődés. Benne tudtam volna maradni, hűséges típus is vagyok. Ha működtek volna. Nem éreztem őket sosem megalkuvásnak, mivel magát az embert szerettem, csak éppen nem volt ott az a nagy szenvedély, a köd, a "pillangó a gyomorban".

Az utolsó kapcsolatomban pont ez tette be a kaput, érezte, hogy nem vagyok szerelmes. Ki is adta az utam.:D

Jól tette egyébként, de akkor fogalmaztam meg magamban, hogy pedig valószínűnek tartom, hogy én nem a nagy szerelmi kapcsolatban alapítok majd családot.

Persze nem tudhatom ezt előre, de nagyon nehezen leszek szerelmes.

Meg amúgy is azt mondják,az elmúlik.

Nem tudom.

A nagy szerelmemmel a mai napig van köztünk valami, ami mással sosem volt meg.

Manapság eléggé érzelmi nullák a fiatalok. Semmi EQ-juk nincsen, egyáltalán nem értik a körülöttük lévő történéseket.

Tehát mindenki akar valamit, de pont ezért senki nem kap semmit.

Én mondanám, hogy miért utasítottam el a szerelmet, és miért fontls számomra a tudatosság. Csak ugye a kérdés maga pedig azért jött létre, mert látod, hogy a tudatosság teljesen hiányzi a fiatalok párkapcsolati döntéseiből.

Sérült emberek, mindenki sérült már... kicsit sok nekünk a technológia, elhidegülés, sok az inger. És ehhez még nem alaklmazkodott az oktatás pl. Arra a szintre jutottunk, hogy a társas kapcsolatok pszichológiáját, kommunikációt lassan bizony oktatni kell, mert a gyerekek ezeket már nem sajátítják el mahuktólbaz iskolában a szocializáció során.