Szerintetek miért csinálja ezt velem? Nem néz semmibe?

Megismerkedtem valakivel a munkánk miatt. (Nő az illető).

Nagyon jó viszony alakult ki köztünk. Sokat hülyültünk. Addig addig hogy bennem megérintett valamit amit egyszercsak közöltem vele. Elmondtam neki hogy tetszik nekem. Azt a választ kaptam hogy ezzel most mit kéne kezdenie vagy mit kéne mondania? Ez engem nagyon szíven szúrt. Azt előtte is láttam rajta hogy valamiért tart a kapcsolatoktól, szinte kerüli. Valami történt vele de nem mondta el. Borzasztóan éreztem magam. Abban maradtunk hogy átgondolja. De igazából sz.rik rá. Szoba sem hozza. Én pedig már nem kérdezek semmit erről. Sajnos a baráti viszonyunk erre ráment azt érzem. Ez egyrészt azért van mert nem néz engem annyiba hogy megbeszélje velem hogy nézd nem akarok semmit. Nem az elutasítás fáj ebben a legjobban hanem hogy nem.képes ezt kimondani. És emiatt vagyok nagyon bánatos és dühös. Nagyon fáj hogy nem néz ennyibe hogy kimondja a dolgokat.... Ha lett volna benne annyi hogy egyenes választ ad és látom azt hogy emberként kezel akkor ugyanolyannak megmaradhatott volna a szememben. De így teljesen mássá vált számomra. Igyekszem a lehető legkevesebbet beszélni vele. Nincs órákig tartó beszélgetés, max 2 perc. Látom rajta hogy zavarja de ezt az ő hozzáállása szülte...

Miért nem képes valaki másikat annyira becsülni hogy egy egyenes nyílt választ adjon ilyen helyzetben, ha ő nem akarja a másikat? Nem abból van a harag hanem ebből amikor letojja a válaszadást is...

Valaki magyarázza el nekem?