Az a nő, aki egy szekta befolyása alá kerül szereti a párját?

Tehát ha jól értem, akkor most hitvita az igazi kérdés. És mindkettőtök foggal-körömmel ragaszkodik a sajátjához, viszont mégis a nő lesz a megtévedt, és a közösség a szekta. Ennél a pontnál megint mindegy milyen vallásról van szó, mert mindegyikre igaz lehet.

A beleszólással kapcsolatban vannak közvetett tapasztalataim, nyilván ha egy közösségben valaki beleszól a másik életébe, azt az az egy személy teszi, és nem biztos, hogy ez az egyházi "policy", mert ez mindig ürügy egy közösség kriminalizálására, hogy itt engem irányítanak, befolyásolnak, stb. Ehhez éretté kell válni, hogy az ember a hitéletét hogyan élje meg, és ha tanácsot kér, és adnak neki tanácsot (azzal mindjárt befolyásolás lesz a vád), akkor azt természetes módon kezelje, és ne legyen bigott, vagy törvénykező. Ehhez kell az érettség. És ezért mondtam, hogy a tanácsadások nem mindig szerencsés helyzetek, mert szentírásnak veszi az illető, pedig csak egy tanács/vélemény volt, ami lehet hogy nála nem aktuális.

Mondjuk egy pszichológus is befolyásolja az embereket a tanácsaival, lehet őrá is mondani, hogy kimosta az agyát a páciensnek. Tehát ez nem egyházfüggő.

De mondok mást. Abba is gondolj bele, hogy ennek a nőnek milyen lehet. Főleg ha mindkét dolgot nagyon szeretné, de valamelyiket muszáj elengednie. Alapesetben hozzád húzna. Egyébként sok hívő ember él hit szempontból vegyes-házasságban, ami nem szerencsés egyik félnek sem, de vannak akik ezzel együtt is szeretik egymást, és tolerálják egymás hitét, ilyeneket is ismerek. Szóval értem a haragodat, ezzel együtt kérdés, hogy egymást mennyire tudnátok szeretni, vagy nem jobb-e mindkettőtöknek külön. Szerintem ez a világnézeti dolog idő kérdése volt hogy kijön, még csak vallás sem kell hozzá, de most ez hozta ki. Én megértelek téged is, de a lányt is.

Szerintem szerencsés aki őszintén hinni tud. Számomra a szekta nem ott kezdődik hogy pénzt kérnek szabályok vannak és együtt imádkoznak bármerre is bármilyen pózban. Szerintem a szekta ott kezdődik mikor mindenki egy faluba vagy más lezárt közösségbe költözik a vilagtol távol megszakítva a kapcsolatot mindennel és mindenkivel. Az valóban káros.

De egy "sima" vallás szerintem nagyon jó. Ennek ellenére szakítanék a párommal ha mélyen vallásossá válna a mert én magam nem találtam olyan hitet amivel azonosulni tudnék így nem tudnám igazán megérteni őt. De minden hívővel így vagyok nem csak a vallás kapcsán. Egy vegannal vagy vegetáriánussal ezotéria hívővel vagy lapos föld hívővel se tudnék mit kezdeni.

Viszont ez nem a szerelemről szól. Ahogy itt írta valaki ha megfordítjuk a kérdést akkor a férfi se szereti szerelemmel a párját ha nem tudja elfogadni azt a pár szabályt ami őt is érinti.

Ez arról szól hogy vannak kompromisszumok amiket nem lehet anélkül megkötni hogy önmagad fel ne add úgy hogy közben ön azonos maradj.

Ha a szerelemre akarjuk kihegyezni akkor az a nő se szerelmes aki nem akar gyereket pedig a párja igen/az a férfi aki nem tudja elfogadni hogy a párja nem akar. Vagy az a nő aki nem engedi fenékbe pedig a párjának ez fontos stb. Szinte bármire rá lehetne húzni. Pedig egyik probléma se a szerelemből vagy annak hiányából adódik. Egyszerűen azok a határok ameddig valaki képes a kompromisszumra mindenkinek adottak és ha mindketten a határhoz érnek de így se tudnak ki egyezni nincs más opció mint szét válni.

Te nagyon alábecsülöd ezeknek a szektáknak az erejét.

Hidd el, olyan értelmes embereknek veszik el az eszét, h csak lesnél.

Az ember pedig lehet ettől még szerelmes, de ha elhitetik vele, h isten meg pokol meg bűn, akkor az nagyobb erővel hat rá, és akármit eldobna emiatt, akkor is, ha fáj neki.