30-as férfiak, ti járnátok 23 éves nővel?

Én pont 30 éves vagyok,így szerintem még símán beleférne.

Az a 7 év nem annyira sok,halottam és láttam már nagyobb korkülönbségeket is.

Pl a celeb világban is nagy divat a több év korkülönbség.

Kit érdekel a pont, ha jól működik a kapcsolat?

Örülj neki. Nem a gyakoris trolloknak kell megfelelni, hanem saját magadnak,

"Gondolom idősebb frusztrált nők pontozgatják le az ilyen váladzokat..."

Mitől lennénk frusztráltak, úgy rontod el te is az életedet ahogy akarod.

39 évesen már nem. De 35 évesen még talán igen.

Feltéve ha már nem tanul.

Jajjjj... nekem.

Kedves Válaszadók! És Kérdező!

A kérdésfeltevése már önmagában helytelen. Mert

1. Valóban (életünk derekán) nem annyira a kor(különbség) számít.

2. Kisgyermek-, és gyermek-korban (~18 évig), illetve 60 év fölött igen. Sokat számít a nagy(!) korkülönbség.

3. Életünk derekán...hát nem az dönti el... hanem a tudat-fejlettségünk foka. (ami rendkívűl nagy szórást mutat 18 és 60 év között.

Aki így határolja be (önmagát): "... 37 vagyok, a minimum nálam 28 év.". És mi van akkor, ha neadjúristen 27,5 éves? vagy 27... esetleg 26? De ugyanakkor 40 éves (tehát tapasztalt) női fejjel gondolkodik? Akkor már nem is kell? (Már sok ilyen nővel találkoztam... de a fordítottjával is.)

Azt eldönteni, hogy ki és miként alkalmas egy párkapcsolatra... csakis személyes megtapasztalás által lehetséges. Tehát élesben, a gyakorlatban, együtt-élve...

Egy ételt is meg kell kóstolnunk ahhoz, hogy el tudjuk azt dönteni: finom/nem finom... tetszik, vagy nem tetszik...

Nem elegendő a szakácskönyvet, az étlapot+ szép színes fényképet bámulni hozzá... Vagy igen?

Ami miatt mégis sokan ódzkodnak ettől... az a félelem, hogy hátha, talán mégsem jön be! (Mert egy pár-kapcsolat elvileg nem egy pár hónapos projekt. Bár a házasságok nagy része még az 1-2 évet sem nagyon haladja meg...)

- Nem lehetek vele szemben őszinte... - mert sokan visszaélnek vele!

vagy:

- Mert mit fog gondolni rólam!? (Vagy Mások mit fognak gondolni rólam/rólunk?) - gondoljuk magunkban.

És akkor úgy érzi az ember... elvesztegetett egy csomó évet. Ha meg nem őszinte... ha meg csak látszat-életet él... amikor alakítja csak szerepét (hős-szerelmes, "bombázó", stb)...akkor talán az nem elvesztegetett idő? Egy színházban, egy szappan-operában részt venni évtizedekig... miközben valóban frusztráltak leszünk. Mert minden (megrögzött) szerepjáték fárasztó egy idő után.

Ezért is mondják ma már egyre többen: - Add önmagad... legyél önmagad egy párkapcsolatban! -

Az ERŐ legyen Veletek!