Nektek mi lenne az a pont ahol szakítás lenne az egyetlen döntés?

Ebben az esetben, ha tudatosan megbánt azzal, hogy abszulút figyelmen kívül hagy, az már bizony az a pont lenne.

32/f

Eddig a leggyakoribb ok a teszetoszasàg, kilàtàstalansàg volt, nulla pozitív gondolattal.

Megcsalàs persze instant szakító ok nàlam is.

Mondjuk egy hosszabb kapcsolatban a megcsalás (mondjuk rövidben is, csak ha már x ideje ismerjük egymást, akkor valószínűleg úgy döntöttem, hogy vele akarok lenni mert már ismerem annyira, hogy tudjam : akarom őt vagy sem. Tehát a rigojáit már ismerem /megszoktam, ilyesmivel nem tudna kiábrándítani.)

Csakis a megcsalás.

Ha sokat veszekednénk, mert nagyon különböznénk, vagy esetleg épp ellenkezőleg, nagyon hasonlítanánk. Nekem ez épp elég lenne, mert nagyon utálom a veszekedést, de leginkább azt amikor valaki utána még órákig, vagy esetleg nap végéig duzzog/"rossz" hangulatban van. Én általában mindig el tudom engedni a dolgokat, bármiről is legyen szó, ha már megtörtént akkor legalább utána legyen jobb a hangulat, nem?

Megcsalás, tehát mással csókolózás is nálam szakítás.

En no vagyok ugyan, de eszembe jutott par dolog:

-megcsalas

-agresszio (elso pofonnal otthagynam)

-ha az elejen nem, de kesobb kiderulne, hogy alkoholista

Hirtelen ennyi, ezeket megbeszelessel se tudnam senkinek elnezni.

26N