Kozel ket eve, hogy szakitottam. Piszkosul hianyzik es szeretem. Mit tehetnek?

Sajnálom hogy ilyen nehéz volt neked. És azt is hogy most már neki van más. De ezt el kell fogadni. esetleg tudathatod vele hogy mit érzel, még mindig, de ez a maximum. El kell fogadnod ha mással van. És ezen csak az idő tud segíteni. Tapasztalat. Nekem is volt olyan illető akibe még olyan halálosan szerelmes se voltam ,mégis két évbe telt mire azt tudtam mondani hogy már nem szorul össze a gyomrom és túl vagyok rajta. De el nem felejtettem. Csak már nem érdekel úgy.

Te se elfelejteni próbáld, első szerelem, nem fogod tudni teljesen elfelejteni. Csak idővel halványul majd az emlék, majd az érzések is szépen lassan kopnak ki. De ez akkor lehetséges ha nem találkoztok, nem beszéltek. És ha magadra koncentrálsz. Hobbi, tanulás, barátok, sport ,stb. Lelki egészség. De ne próbáld görcsösen elnyomni magadban. Csak éld az életet, próbáld a kontaktot megszüntetni és előbb-utóbb el fog múlni. Lehet hogy évekbe telik, de el fog múlni.

Kevesen merik bevallani, de 100%-ban túllendülni valakin csak az segít, ha találsz mást, akit ugyanannyira, vagy még jobban szeretsz, mint az előzőt. Ezzel nem azt mondom, hogy szakítás után 2 héttel új kapcsolatba kell ugrani, mert tényleg van az a gyászidő, amit egyedül vagy baráti társaságban kell megélni.

Most koncentrálj magadra. Erős vagy, amiért mertél segítséget kérni. :)

Biztos vagyok benne, hogy a boldog szerelem is összejön neked, még akkor is, ha valószínűleg nem ez az ember lesz a párod. Esetleg ha szakítanak, és akkor még szeretni fogod, akkor tehetsz még egy próbát, de ha akkor is zárt ajtókba ütközöl, akkor többé ne. Ja, és ne várj rá konkrétan, csak legyél nyitott, hagyd meg a lehetőséget másoknak.

Neem, nem, nem! Ez nem szerelem.

Ez ragaszkodás, beteges kötődés!

Nem javasolnám, hogy akarj tőle valamit.

Írod, hogy milyen problémáid voltak. Főleg az apai minták terén, sok trauma.

Mondd csak! Ez a fiú nem hasonlít valamelyik apudra? Személyiségben leginkább.

De mindenképp itt én egy társfüggőségi helyzetet látok. Ebben a helyzetben leragadt a személyiséged fejlődése. Pontosabban a kisgyermekkori kötődés-leválás nem történt meg a szülők felé akkor, amikor kellett volna, kisgyermekkorban. Sem azóta (tinikor-lázadó kor jó esély még erre). Ezért újra és újra ezt akarod megélni, csak kötődni, egy mókuskerék szerűen, és aosem fogsz a leválásig eljutni. És ez brotális féltékenységgel, birtoklási vággyal, szinte elnyomással jár (a leírásodból is ez jön le, nem tudom mennyire igaz aztán)

Most az a lehetőséged, hogy ezt tudatosítod magadban! Megpróbálsz mindent megtanni azért, hogy érzelmileg függetlenné tudj válni, mindenkitől. Csak te legyél, egyedül. Gyászold meg, töröld el azok létezését, akikhez ilyen kötődés fűz (valószínűleg csak ez a fiú ilyen most. De amint ő nincs, és túl vagy rajta, évek múlva újra jöhet egy ugyanilyén szitu). Nem lehet lankadni, nem lehet menekülni. Meg kell oldani a problémát!

Tehát el kell fogadnod a tényt, hogy ez nem szerelem, hanem beteges kötődés.

Meg kell tanulnod érzelmileg függetlenné válnod.

Én ezen végigmentem. Nem egyszerű, de hihetetlen felszabadító.

Azóta van párom, és egyáltalán nincs meg az a ragaszkodás, ami korábbi szerelmemnél volt. Csak önzetlen szeretet, tisztán, és teljes személyemmel. Ahogyan azt kell.

Szóval mindenképp olvass a társfüggőségről!

És önfejlesztésbe érdemes belekezdeni. Asszertivitás például nagyon jó. Most ugye kicsit ösztönösen, érzésből cselekszel. Az asszertivitás ezt letisztázza, és az érzéseiden keresztül meg fogod ismerni az azokat kiváltó szükségleteidet, hogy mi motivál. Ez a tudatosítás egyik legfontosabb eleme! Ez az a dolog, ami legjobban ráébreszt arra, hogy az ember, akihez betegesen kötődsz, az sosem fog tudni boldoggá tenni, sosem lesz képes .....

.... bocsi, itt ezen a részen lett izgalmas a magyar-wales meccs, és fogalmam sincs így meccs után, hogy mi maradt még ki a mondandómból 😃

Szóval egyéni munka ez magaddal. Keress, kutass a problémáddal kapcsolatban! Akár kérheted pszichológus segítségét is ebben. De alapvetően ez saját felelősséged lesz mindig, a saját boldogságod, boldogulásod.