Évek múlva jelentkező probléma. Hogy tehetném túl magam rajta?

Hiányzik valami, ami vele megvolt. Nem biztos, hogy a kapcsolatotok végén, de valamikor bevésődött neked, hogy vele az a dolog megvolt.

Gondold át, hogy mi az ami most hiányzik és az exedhez tudod társítani egyszerre. Érd el, hogy meglegyen a mostani pároddal és el fogod felejteni újra.

Talán anno inkább Te voltál az, aki szakítani szeretett volna, talán Te kezdeményezted, és az exed csak rábólintott, hogy ne tűnjön túl ragaszkodónak vagy gyengének. Ő akkor megélte a szakítás fájdalmát, változtatott ott ahol kellett, majd tovább lépett, és megházasodott. Te pedig akkor azt hitted, hogy a szomszéd fűje mindig zöldebb, és hogy biztosan találsz nála jobbat. Ezért nem élted meg a szakítást, és magadon sem fejlesztettél. Valószínűleg összehasonlítva a jelenlegi élettársaddal őt, most jöttél rá, most tudatosult benned, hogy mégsem találtál nála jobbat, míg ő képes volt elengedni Téged. Sőt már valaki le is csapott rá, amire Te 9 évig nem szántad el magad. Az új partnere 4 év után eljegyezte.

Persze ez csak abban az esetben opció, ha jobban visszagondolsz, és rájössz, hogy valójában Te akartál szakítani.

Azért mondom, mert jelenleg én most az exed cipőjében vagyok. Velem szakítottak, én beleegyeztem (úgy tűnt, mintha én is ezt akarnám), mi sem beszéltünk egy szót sem azóta. Ő azt hitte, hogy nem kell megoldani a problémáinkat (hiába voltam elmondása szerint az a Nő akiről mindig álmodott), egyszerűbb szakítani, és mást/jobbat találni is egyszerű lesz. Csakhogy sokan tévednek... Valódi értéket találni manapság már eszméletlen nehéz. Ilyenkor akivel szakítottak, sokáig "szenved", de közben egyre jobb ember válik belőle, egyre inkább megismeri önmagát, és kialakítja a képet, hogy mire vágyna a társában. Ebben a folyamatban rájön, hogy jobb neki a másik nélkül, és továbblép. Míg aki szakított, nem dolgozza fel rögtön a gyászt, és nem is keres magában hibát. Teljesen annak a tudatában van, hogy egy ujjára talál 100 ugyanolyan jó vagy akár jobb nőt, mint az exe. De ahogy említettem, ez nem így működik. Szóval... 1 év & 0 kommunikáció után, ő még mindig ugyanott tart az életben, még mindig egy kisfiú, és már én sem vagyok ott neki, hogy támogassam és segítsem mindenben. A szakításunk után visszapróbálkozott az engem megelőző barátnőjénél (akiről 2,5 éven keresztül állította, hogy már semmi köze hozzá), ő azonnal elhajtotta. Most meg neki fáj, amiért eldobta azt, aki sosem hagyta volna őt el, és mindig küzdött volna kettőjükért: engem. De... Én már mérföldekkel messzebb járok tőle.

Ne haragudj, ha rád ez nem vonatkozik. Csak kísértetiesen hasonlított a szitu ahhoz, amiben most én vagyok.

22/N