Szakítás gyerekkel! Nehéz elviselnem ezt a helyzetet? Hol jól érzem magam hol megszakad a szívem. Reménykedtem benne, hogy idővel meg tudjuk oldani és kibékülünk. Szeretnék vele lenni, szerelmes vagyok még, azt hiszem. Tanácsokat kérhetnék?

6 év és egy fél éves gyerek. Sokat veszekedtünk, mikor megszületett a lányunk, szülés utáni depresszióm volt,ami csak rontott a helyzeten,dühkitöréseim is voltak.Márciussal jött a jó idő és kezdtem volna kilábalni ebből,csak a viták durvultak.Párom nem sokat volt otthon,az eslő 2 hónapban sokat segített,utána megszorultunk anyagilag emiatt alig volt otthon és persze a pénztelenség még több vitát szült.1 hónapja,hogy közölte mást szeret,míg én próbáltam talpra állni a depresszióból,kifáradtam lelkileg testileg 3 héten át egy másik nőnél volt,akivel azóta is együtt van.A nő az anyja lehetne, van pénze nem is kevés,tehát gondja nincsen már.Elköltöztem tőle a lányunkkal,nem igazan keresi,a boldogságát pimaszul az orrom alá dörgöli,a nő szándékosan idegesít (megkértem a párom hogy egy darabig a nő nélkül jöjjön a lányt látogatni, és emiatt 3 hete nem látta a lányát mert a nő nélkül nem hajlandó jönni,erre a nő nem tudom ki küldte neki egy képet a lányomról feltett a párom oldalára azzal a szöveggel hogy így legalább láthatod a kislányod) a párom ezt nem törölte sőt mikor számon kértem még a nőt védte. Nem tudom mi tévő legyek, időt nem tudok adni a kislány miatt tartjuk a kapcsolatot, ha normálisan beszélgetünk és teljesen nyugodt vagyok,mintha ráérezne és valamit mindig tesz annak érdekében, hogy megint vita legyen. Hogyan tudnám megértetni vele, hogy én meg mindig szarul érzem magam a szakítás miatt és kicsit legyen megértőbb és ne "rúgjon" belém?

Köszönöm,hogy végigolvasta/d, a tanácsokat pedig előre is köszönöm.