Ti éreztetek már úgy szakításkor, mintha meghalt volna az illető?

Nem, nem éreztem. Csak fordítva...én haltam meg, az a lány, aki szeretett minden porcikájával, lelke minden melegségével...

Aztán a hamut újra összesodorta a szél, és egy erős Nővé érlelte, aki már tudja mennyit adhat magából, és azt is tudja, h bármennyit adhat, mert senki nem veheti tőle azt el, aki Ő.

Még sosem éreztem úgy.

Vasárnap szakítottak velem telefonban 11 hónap után és inkább úgy érzem, hogy a lelkem egy része meghalt.

Nem éreztem sosem, sőt, azt sem,hogy én haltam meg.

Ha én szakítottam, logikus,hogy megvolt az oka, és bár megviselt, de meg is könnyebbültem.

Általában én szakítottam, a kezemben volt a döntés, de egy olyan esetben amikor a pasi mondta ki, akkor sem haltam bele. Megviselt, tehetetlen voltam, de mivel a kapcsolat nem működött bármennyire ragaszkodtam volna Hozzá el is fogadtam a döntést.

Nekem sajnos fiatalon meghalt a férjem, tehát van összehasonlítási alapom mit jelent szakítani és ténylegesen elveszíteni valakit.

Én éreztem úgy, hogy nem biztos, hogy reggel felébredek. Sok éjjel volt ez így, miután szakított velem (ffi).

Aztán, amikor úgy látszott, hogy visszaenged, attól ijedtem meg. (de nem úgy lett)...aztán tovább "haldokoltam". Most már egy másikkal vagyok úgy, hogy az együtt maradás sem lelkesít, de a szakítás sem lenne jó.

Két hosszú kapcsolatom volt, amiket fel kellett bontani. mindkettőtől nehezen szakadtam el. Végül az segített, hogy az illetőt annyira kizártam a tudatomból, mintha meghalt volna. Ez annyira jól működött, hogy egyiküket pár évvel később már alig ismertem fel az utcán. Idő kell a dologhoz és folyamatos megerősítő ismétlés, de működik!

Aki mágiával foglalkozik, az egyébként is el szokta vágni az összekötő fonalakat ilyenkor, ami segít mindkét félnek a végleges elválásban. De ezekhez is kell erő, ami egy bizonyos távolságot már eleve feltételez a másikkal szemben.

Ez van sajnos. A szakítás általában megviseli a feleket és felhoz olyan mély érzelmeket, amiknek létezéséről korábban nem is volt tudomásunk...