Megvert és elhagytam! Most rettegjek élete végéig?

Köszönöm a válaszotokat!

Az első 2 év varázslatos volt. Figyelt rám, oltalmazott, jól bánt velem. Nem féltékenykedett, elengedett a barátnőimmel, stb.. A legmerészebb álmomba se gondoltam volna, hogy ez velem megtörténhet. Nprmális körülmények között nőttem fel, volt előttem apaminta, viszont a saját apám egy idióta, és én eldöntöttem hogy nem fogok olyan lenni, mint az anyám, és tisztelem magam annyira, hogy nem hagyom hogy megalázzanak..

Minden tökéletes volt, az összeköltözést fontolgattuk, és akkor "viccből" elsütött egy poént, hogy ő nem takarít, ő nem akar feleséget se, sőt, igazából ha lánya fog születni, akkor elhagyja a családját és új nő után néz. Itt villogott a vészjelzőm, pislogtam rá nagyokat, de nagyon könnyen kivágta magát, a társaságban mindenki nevetett rajta. Itt kellett volna komolyan venni a "viccnek szánt" baromságait. Az első pofon összeköltözés után történt. Összekaptunk egy olyan apróságon, amire már nem is emlékszem.. összepakoltam, de ő sírt, szabályosan üvöltött, hogy megbánta és maradjak. Egy hétig az ajtó mellett állt a bőröndöm. Végül nem mentem el..

Ezután csak finom csipkedésekből, morbid viccekből, apró beszólogatásokból az én önbizalmam szépen összement. Furcsa visszaemlékezni, még most kezdem felfogni hogy mégis mi történt, hogy hol kellett volna kiszállni. Szépen lassan elhitette velem, hogy senkinek sem kellek, hogy érezzem magam kiváltságosnak, hogy vele lehetek. Minden nap hülye voltam, béna, gyenge, csúnya, kócos, r**anc, kövér... Nem volt saját pénzem, mindkettőnk fizetése egy számlára ment. Nekem kellett pénzt kérnem tőle. Ekkor már néhány kollégám és családtagom kezdte látni hogy nem tartok szemkontaktust, hogy összerezzenek ha valaki hangosabban szól...

Aztán egyszer ököllel állon vágott, mert nem mosogattam el 3 tányért. Órákig bezárkóztam a fürdőbe, legszivesebben felvágtam volna az ereimet. Ekkor már nem sírt hogy megbánta, de másnap vett egy csokor virágot. Tudom, higyjétek el tudom, ott kellett volna hagyni, hiszen sem gyerek, sem más nem vezérelt, de teljesen rámtelepedett, elhitette velem, hogy sosem szabadulok tőle, hogy bántani fog engem is és a családomat is. Vett nekem egy kiskutyát, amit úgy rugdosott mintha egy cipő lenne... egy hét után neki ajándékoztam egy barátnőmnek, otthon azt mondtam hogy elszaladt tőlem. Akkor vert meg legelőször. 5 percig ütött. 2 hétig nem mentem dolgozni. Ekkor már a megbánás kicsi szikráját sem tanúsította...

A munkahelyemen sikereket értem el, bent dolgoztam zárástól nyitásig, hogy minél kevesebb időt töltsek otthon. Egyszer egy szupermarketbe találkoztunk egy ismerőssel, egy férfival, aki agyon dícsért a pasimnak, hogy "tudtad, hogy az ő statisztikája a legjobb az országba..?" stb. Miután a kollégám elment, a kosarat otthagyva a boltba alkaron fogott és kiráncigált a boltból. 3x belém rúgott, hosszú percekig feküdtem a parkolóban az autó mellett. Nem tudom, hogy ezt miért kaptam, talán azért, mert nem mondtam el neki, avgy mert féltékeny volt a pasira vagy a munkámra... nem tudom. Három napra rá a főnököm látta meg, hogy sántítok, nem birok kiegyenesedni, és hogy csupa piros a szemem, javasolt egy szakembert. Ő fizette nekem, hiszen nekem minden tranzakciómat nézik, illetve kp-t is csak nagy kuncsorogva kapok.

A szakembernek kb. 5. alkalomra nyíltam meg. Ott minden feszültégem, minden kín, minden kijött belőlem. Még hánytam is.

A mai napig járok hozzá és minden egyes alkalommal elmondatja velem, hogy értékes emberi lény vagyok.

A foglalkozás miatt többször késő este értem haza, amiért persze féltékenykedett, és megint megrángatott, folytogatott, fellökött...

Az öcsém( 25 éves)karácsonykor eljött hozzám, számonkérni, hogy miért nem veszünk részt egy családi eseményen se. Akkor látott 2 év után először. Elsírta magát az ajtóban. Ezt észrevette a pasim és nekiment, a szomszédok szedték le róla, köztük egy 70 éves néni, aki elesett és csúnyán megütötte magát.

Ez volt az i-re a pont.

El akartam jönni, mindent kiterveltem, hogy az éj leple alatt megszökök vagy amíg dolgozik, lett volna aki segít, már mertem segítséget kérni olyan emberektől, akikben megbíztam. De mintha ráérzett volna. otthon maradt avgy közbejött valami, random benézett a munkahelyemre hogy ott avgyok-e. Rámállította egyik haverját hogy figyeljen. Emellett persze minden másnap jártam kezelésre, volt hogy kollégám autóját kértem el, mert nem éreztem biztonságosnak. Minden nap el kellett mondanom hogy fontos vagyok, hogy nem vagyok értéktelen szemét.

Otthon persze ez várt. Emlékszem egy nagy bál volt a munkahelyen, és kisestéjit kellett felvenni, gyönyörú ruhám volt, és otthon az várt, hogy "De sz**rul nézel ki.." meg " fúj de nagy a segged" " úgy nézel ki mint egy escort".

Aztán elegem lett. Úgy voltam vele, hogy ha belehalok is, de elmegyek. Higyjétek el, hogy nem érdekelt,hogy megöl-e, csak tűnjek el innen...

Elé álltam, a szemébe néztem és megmondtam hogy gyűlölöm őt, és el fogok menni. A cuccaim már a kocsiban voltak, másik felét már elvitték. Ekkor üvöltött és ütött. Sokszor. Csak feküdtem és vártam hogy végezzen. Sírni már nincs erőm. Eleget sírtam. Felálltam és eljöttem.

Most azt tanulom, hogy hogyan bocsássunk meg saját magunknak. Hogy megbocsássam azt, hogy hittem neki, azt hogy nem jöttem el az első jelre, hogy hagytam idáig fajulni a dolgokat.

A doki szerint a legsikeresebb páciense vagyok és nagyon büszke rám, csodál. Évek óta nem hallottam embert, aki komolyan is gondolná ezeket a szavakat, minden hátsó szándék nélkül.

Tudom, hogy fel fogok épülni.

És remélem, hogy más is feleszmél, aki hasonló kapcsolatban ragadt!

Az elköltözés nem opció, mert a családomnak itt van cége, földjeik.

Köszi a válaszokat!