Hogyan dolgozzam fel hogy neki más az igazi, ha én úgy érzem hogy nekem ő az?

Ismerd fel, hogy a szenvedésed forrása valójában nem az, hogy ő nem szeret téged, hanem a ragaszkodása, a vágy, a jelen helyzet el nem fogadása.

Valójában minden fájdalomnak és szenvedésnek a jelen el nem fogadása a végső oka, soha nem az, amire gondolunk.

"Utolsó, kifejtened kicsit bővebben? Tényleg érdekel hogy mire gondolsz. Azt én is felismertem már, hogy lehet tényleg nem az fáj a legjobban hogy nem szeret... Hanem a csalódottsag és a megbantottsag. Az hogy amíg én szenvedek, ő már mással vigasztalodik"

A csalódottság és megbántottság abból ered, hogy elvárásokat támasztottál valakivel vagy egy helyzettel szemben, majd kiderült, hogy az elvárásod nem egyezik a valósággal, és az elvárásodhoz való görcsös ragaszkodás, és ezzel egyidejűleg a jelen pillanat el nem fogadása, letagadása okozza a fájdalmad. Tehát a fájdalmad valódi forrása az elvárás. Ha nem vársz el senkitől semmit, nem vársz el semmilyen helyzettől semmit, nem akarod, hogy a jelen másmilyen legyen, mint amilyen már, akkor csalódni sem tudsz. Igazából soha nem is az adott emberben csalódsz, hanem abban a képben, amit az adott emberről vagy helyzetről elképzeltél. Ha mindig tökéletesen elfogadod és megadod magad a jelen pillanatnak, akkor soha többé nem ér semmilyen fájdalom az életben. Igen, lesznek nehézségek, megoldandó helyzetek, de azokból többé nem csinálsz problémát.

Ez persze nem azt jelenti, hogy nem tehetsz bizonyos (élet)helyzetek megváltoztatásáért, vagy nem lehetnek céljaid az életben. Sokan így értelmezik a jelen pillanat elfogadását. Nem kell elfogadnod semmilyen élethelyzetet vagy körülményt, mindig csak a jelen pillanatot kell elfogadnod.