Mire gondolnátok, ha egy még középiskolai exetek 8 év után újra felbukkanna az életetekben és bocsánatot kérne, amiért akkor szemét módon bánt veletek?

Arra gondolsz, hogy a nyakadba kellene ugrania 8 év után?

Nem egyszer láttam már olyat, hogy az ember ahogy felnőtt megbánta a régi bűneit, így semmi különösre nem gondolnék. Továbbra se tartanék arra igényt, hogy az életem része legyen, szóval elfogadnám a bocsánatkérését és ezzel le is lenne zárva. Már rég túlléptem mások régi szemétségein.

Hogy nincs kivel dugni. És velem sem fog.

Soha nem tettem ilyet, de jönne 8 év után ilyen dumával, szembe köpném. Tudom, nagyon csúnya dolog, de megtenném.

Értékelnèm a bocsánatkérést.

nem biztos, hogy akar tőled bármit is... lehet hogy csak így akart megszabadulni a lelkiismeretfurdalástól

Semmire. Megköszönném a bocsánatkérését, megkérdezném, mi újság vele, aztán ha gyorsan lefutottuk a kötelező köröket (holdolgozol, hollaksz, mivanacsaláddal), utána mennék a dolgomra, meg gondolom ő is.

Elhívnám strandolni. A többit később meglátnánk.

Meglepődnék, illetve hát, nem is tudom, szerintem nem tudnám igazán komolyan venni. Kérjen bocsánatot, oké, elfogadom, de különösebben nem érdekelne. Valószínűleg nekem is az lenne az első gondolatom, hogy biztos dugni akar. Vagy valami hasonló. Ha 8 évig együtt tudott élni a lelkiismeretével- sőt, mondok jobbat, ha akkor nem zavarta a lelkiismeretét, ahogy elbánt velem-, akkor most se zavarja. Én már túlléptem a korábbi sérelmeimen, nem különösebben érdekelne a bocsánatkérése. Azzal nem változik semmi, nem csinálja vissza a fájdalmakat amiket anno okozott.