Végre kiléptem belőle miért én lennék a szemét?

Nem is annyira kérdés, inkább csak kiönteném a lelkem.. Köszönöm ha elolvassátok.

Olyan kapcsolatban éltem túl sokáig 4 évig nyilván saját hibámból ami rég rossz volt.

Nem mehettem szó szerint sehova, buli szóba sem jöhetett ő nem szerette egyedül meg főképp nem mehettem. Nem ülhettem be egy kávéra a barátnőimmel, mert kiakadt hol vagyok kivel beszélek. Nem öltözhettem kedvemre,nem beszélhettem férfiakkal egyáltalán. A nővérem exe hozzám hozta a unokaöcsémet a láthatásról mert nővérem dolgozott, és amiatt tört ki a balhé h adott egy egy arcra puszit a volt sógorom.......

Nem mehettem edzeni, nem mehettem futni. Anyagi okok miatt csak 9 osztályt végeztem el akkoriban nem állt úgy anyum aki egyedül nevelt engem és 2 testvéremet.. Ezért elmentem dolgozni, azóta is dolgozom most viszont szeretném folytatni a tanulást 1 év alatt fizetősön lerakhatnám ő ezt is ellenezte.. Szóval konkrétan bezárt elcsomagolt magának és kész. Őt engedtem ahova csak és amikor akart.. Voltak es vannak no ismerosei megsem volt ebbol sosem problema, könyörgöm emberek vagyunk hadd baratkozzunk..

De nem tudom elfogadni h most is azt mondogatja h tudok e ugy viszonyulni es ugy tenni ahogy neki is jo... Nem.. Nem tudok tovabb alkalmazkodni mint egy kiskutya alazkodjak meg neki huhh... Szörnyen erzem magam.