A párommal 8 éve együtt élünk, van egy közös gyermekünk 4 éves. Kijelentette, hogy ő nem bírja velem tovább, váljunk szét. Értitek?

Persze, hogy nem. 4 hónapja nem szexelnek, közli, hogy vége, de tenni nem tesz semmit érte. Amikor a férfi elkezd nyomozni, és kiderít valamit, a nő teljesen kiborul (mert a legjobb védekezés a támadás) és közli, hogy semmi köze hozzá. Biztosan a semmin akadt ki.

Amúgy meg nem a kérdező indul ki magából, hanem te az exférjedből. Semmit sem tudsz arról, hogy ő hűséges-e.

Ha nekem a férjem azt mondanà, hogy nincs közöm az életéhez, én meg közölném, hogy akkor szedd a cuccod, azt' haladjál, de még ma, nem holnap, nem 4 hónap múlva.

Egy papucs, ha ezek után is vele él.

De, rád tartozik, hiszen a te gyereked is, aki nap mint nap ki tudja kit fog látni.

Tedd ki a nőt, csak a gyerek lehessen otthon. Bár úgy is viszi a gyereket is, és akárhogy is, ellened fogja nevelni. Ez már csak így működik.

Én a másik oldal vagyok, a galád nő, aki 13 év után kiadta az útját a gyerekei (2) apjának. Az utolsó másfél évben már köztünk sem volt szex, de az azt megelőző pár évben is csak miatta volt... Mindketten tudtuk, hogy nem jó az egész, én mindig igyekeztem is kommunikálni a problémáimat, de konstruktív vita sosem volt, csak besértődés. És persze nem javult soha semmi...

Egy nő nem hagyja el csak úgy a gyerekei apját. Senki sem vágyik egyedülálló anyanak lenni. De egy èleten át nihilben élni, ahol a gyerekek is azt látják példaként, hogy a szüleik intimitás és szeretet nélkül élnek egymás mellett, rosszabb esetben minden butaságon össuevesznek, nem lehet.

Egyszer sem csaltam meg. Egy kézfogással sem. Tudtam, hogy be akarom fejezni, de mindig visszatartott, hogy nincs hova költöznie, meg hogy a gyerekek, meg hogy így meg is könnyebb mindenkinek.

Aztán én is megismertem valakit a munkahelyemen. Semmi nem volt köztünk, de bennem elindult valami. Ket hónapig bírtam. Odaálltam a párom elé, és szakítottunk.

Ugyanígy reagalt, mint te, kérdező. Őrjöngött, ellenem hangolta a gyerekeket (anya el akar minket hagyni), biztos megcsalom, stb. Én meg elmondtam, hogy pont ezért hagyom el. Mert nem akarom megcsalni. Mert eddig tudtam tisztességes lenni, de igy már nem akarok élni.

A kollégám rá 3 napra randira hívott. Másfél éve történt, azóta is együtt vagyunk. Ex azt terjesztette, hogy előtte is csaltam már vele. Mocskolta a gyerekek előtt. Nagyon megnehezítette a dolgunkat az elején.

Azóta ő is talált valakit, és sokat javult a helyzet, ami a gyerekek miatt is nagyon szerencsés.

Apropó, gyerekek. Azt mondta, elveszi tőlem őket. Erre en beajanlottam, hogy csináljunk egy próbahonapot, legyenek addig vele. De akkor én nem segitek semmiben, suli, szülői, különóra, minden az ő gondja. Nem élt a lehetőséggel. 😛

Ellenben azóta is akkor viszi el őket, amikor akarja, nálunk nincs leszabályozott láthatás.

Amióta nincs kavarás, a gyerekeim megszerették a páromat. Visszük őket nyaralni, mindenfelé, ahová az apjukkal sosem mentünk. Én pedig kifejezetten tamogatom, hogy az exem párjával os jóban legyenek. Mert ez az érdekük, ez az én érdekem is.

Hat ilyenek vagyunk mi, szemét exfeleségek (bár engem se vett feleségül soha). Mi nem a valtozatos szex miatt rúgjuk fel a családunkat. Ha ugy döntünk, hogy lépünk, annak hosszú előzménye, komoly oka van.