Szerintetek van még esélyem? Több mint 4 év után végetért egy komoly párkapcsolatom, több évig együtt is éltünk: hol kettesben, hol a családdal. Az utóbbi időben egyre többet marakodtunk, bántottuk egymást.

Volt több komoly vitánk, de mindig megbeszéltük, hogy miken kellene változtatni, viszont nem sikerült ezekszerint. Sosem volt elégedett velem, szerinte én is mindig azt érzékeltettem, hogy nem illik hozzám. Nehéz mert rengeteg közös dolog köt össze bennünket: kutyák, bútorok, telek, szinte minden. Azt mondta, hogy már nem szerelmes egy ideje (szerintem én sem, de az mindenkinél elmúlik egy idő után), de szeret, így nem ezzel van a probléma, csak ami eddig nem működött, később sem fog és próbál az eszével gondolkozni. Nem akar haragban elválni tőlem, ezért nem akarja újból megpróbálni. Nekem ez nagyon hirtelen jött, Ő már hetek óta érezhette. Az a legfájóbb, hogy nem engem okol (hanem úgy véli, hogy mindketten megváltoztunk és ez a baj, de Ő már belefáradt), nem haragszik rám, nem szid másoknak. Tehát az elengedés, a semlegesség érződik. Miért nem hazudta inkább azt, hogy nem szeret? Tudja, hogy akkor könnyebb lenne elengednem. Mondtam Neki, hogy szeretnék változni, küzdeni érte. De nem, nem látja értelmét. Állítása szerint Ő tényleg próbálkozott és szerette volna, de már elfogyott a türelme, és csak az utóbbi időben volt boldogtalan velem. Sokszor hiányolta a régi énemet, mikor becézgettem, mosolyogtam, aranyos voltam. Talán ha eltelik egy kis idő, s őszintén újból ilyen lennék, ezt Vele is érzékeltetve, valamint, ha sikerülne megmutatnom, hogy képes vagyok független, erős nő lenni (túl sok mindenben támaszkodtam rá és Őt az is zavarta, hogy én még tanulok, Ő meg dolgozik. Pedig dolgozok suli mellett, igyekeztem társ lenni anyagilag is. ), lenne esély arra, hogy azt mondja "na igen, ezt az énjét szerettem, ezért voltam én is pozitívabb akkoriban"? Mindig Ő volt a ragaszkodóbb, a szerelmesebb, nem bírt nélkülem aludni, alvás előtt sokszor mesét olvastam Neki, pár napja is.