Ti szakítanátok?

A barátommal 3,5 éve vagyunk együtt, az elejétől kezdve együtt is élünk. Már egy ideje úgy érzem valami nem működik. Állítása szerint szeret, illetve mindent megadna nekem, de én mégsem látom ezt. Már az elejétől fogva tudtam, hogy kicsit kocka, sokat játszik, de az elmúlt egy évben, ha nem dolgozik, akkor csak azt csinálja. Ehhez mondjuk hozzájárul, hogy fél éve rákot diagnosztizáltak nálam, így a kezelések miatt, illetve hogy el ne kapjak semmit nem nagyon járunk el itthonról, max a szüleinkhez és bevásárolni. Így mintha a játékba menekülne, beszélgetni nem nagyon beszélget velem, mert annyira lekötik a dolgok. Ami most nagyon zavar még, hogy október elején felhív, hogy akkor ő most azonnali felmondással felmondott, mert ő nem bírja tovább a munkahelyén, ahol 4 évig dolgozott, de pont most, mikor a betegségem miatt az én keresetem se fix mindig a táppénzek miatt, képes volt felmondani. Azóta itthon ül és játszik. Háztartási dolgokban, főzésben sosem segített, mivel hogy ő költözött az én házamba, és hogy majd ha megtanulja mi hol van, majd akkor segít, de erre sosem került sor. Sajnos kicsit ideges típus, mindenen felkapja a vizet, és most már gyakran velem is kiabál minden hülyeség miatt. A szexuális életünk minimális, bár én mindig is igényeltem a több szexet, ő a heti eggyel megelégedett, ma már ott tartunk, hogy a havi 2 örülök, ha megvan, és nekem is teljesen elment a kedvem az egésztől, általában magamnak szoktam csak örömet okozni. Mivel felmondott így most nem táppénzt veszek ki, hanem az összes kórházi napomon szabadságon vagyok, hogy minél több pénzünk legyen. De mintha nem érdekelné, a munkakeresésbe szarik bele, neki semmilyen munka nem jó, de igényei vannak, steames vásárlások, nadrágból, pólóból csak 10 ezer felett. Kaja mindig legyen az asztalon, ami természetesen húst tartalmaz.

Ti mit gondoltok? Szakítanom kéne? Mert én úgy érzem igen, kicsit kezdek besokallni.

Köszönöm.

25/N