Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért én érzek bűntudatot, ha megteszem a lépést a szakítás felé?
Minden barátom, barátnőm azt mondja ezt már régen meg kellett volna tennem, mert nekem adnak igazat, még is a lelkem mélyén még azon gondolkodom jól cselekedtem-e? Elszúrtam-e? Megérdemelte-e valóban? Más is így érez, amikor meghozza a döntést? Természetes ilyenkor az agonizálás?
Egyelőre még nincs elküldve, csak egy jól beolvasós levélről van szó, aminek lehet kétféle végkifejlete. Vagy elgondolkodik rajta, vagy zárszónak értelmezi. Tudom, hogy benne van a pakliban a rosszabbik eset is, de úgy éreztem már mozdulni kell valamilyen irányba. Minden barátom ezt mondja, de én most még is bűntudatot érzek, pedig tudom, hogy jogos volt a levél.
Azért harmincas felnőtt nőként, annyit már biztosan tudsz, hogy egy szexkapcsolattól nem kell többet várni, csak pont annyit, amiről szól... Ebben az esetben nem akadnék ki, hogy miért nem ír, miért nem hív, miért nem szán rám több időt, vagy stb , ami a problémád volt. Nyilván annyit szán rád, ami kényelmes számára, ezért szexkapcsolat ez, és nem párkapcsolat.
Talán te többet akarsz , ez a baj. Ezért agonizálsz az egészen. Ami egyébként előfordul más szakító fél esetében is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!