Jogosan szakítottam a barátommal?

Lehet véletlen lesz olyan akinek ezt már privátban más kérdés kapcsán írtam, de mivel eléggé magam alatt vagyok, véleményeket várok, megerősítést, vagy szimplán azt, hogy csak kiönthessem a lelkem..

Pár hete átestem egy vetélésen. Nem tervezett baba volt, védekeztünk is, mégis teherbe estem.. A történet röviden tömören az, hogy távkapcsolatban éltünk a barátommal, ő 200 km-re tőlem. Amikor mindez történt hajnalban értesítve lett róla, hogy kórházba visznek, aggodott is, mert akkor még nem tudtuk mi bajunk. Delutan tajekoztatva lett, hogy mi történt amin lesokkolodott. Mikor estere mar olyan allapotba kerultem, hogy tudtunk volna beszélni, vartam, hogy keressen, de nem keresett. Én hívtam fel, amikor is bekozolte az anyjat viszi varrónőhöz.. Ezen teljesen kiborultam, azt hittem agyon fogja aggodni magát, vagy minimum megkeres. Ertetlenul allt ezelőtt, mert allitasa szerint aggodott, de gondolta majd felhív, had pihenjek..A szüleim mellettem voltak, meg a legjobb baratnőm, masnap este lejott ő is hozzam, majd utana lévő nap hajnalban ment vissza, hogy fodraszhoz kell mennie. Mivel ekkor mar hetvege volt azt hittem mellettem lesz, de azt mondta, hogy mivel tegnap talalkoztunk, igy nem gondolta..Ellenben ( ekkor mar otthon voltam ), ha gondolom menjek el hozza, jo lenne egyutt lenni, neki most nem fer bele a keretbe, hogy visszajöjjön hozzám, de gyors megkerdezi az anyjat oda mehetek - e, mert ha epp olyan kedveben van, akkor nem biztos. Ezen is kiborultam. A családom nagyon haragszik ra, mondtak mar akkor mellettem kellett volna lennie amikor ez kiderult. Megmondtam neki szamomra ez az egesz csalodas volt, nem értette, azt

mondta igazsagtalannak érzi, mert boldog lett volna, ha lesz egy babánk.. Én szakítottam.. Ti is ezt tettétek volna a helyemben ? Vagy ez túl önző dolog volt reszemről ?