Miert lehet ez nalam?

Ha egy picit ismernélek egyszerűbb lenne következtetéseket levonni az irományodból...

Talán az lehet a probléma, hogy túlontúl ragaszkodó vagy. Nem bírsz objektíven szemlélni egy kapcsolatot (tudom, nehéz, hiszen elsősorban szubjektív élményeink vannak), éppen ezért hagyod magad belesüllyedni és talán bele is kényelmesedsz.

Próbáld meg jobban értékelni magad.

Ne húzd az időt a meccs végén. Értsd: Ha már beszéltek róla, hogy szakítás lesz, tedd meg te az első lépést. Ha valami működik, abból az ember kevésbé fog kilépni, de ez bizonyára közhelyes.

Ugyanakkor azért adni egy kapcsolatban (pár, barátság), mert azt lesed, hogy mit kapsz a másik féltől vissza? Persze, helyén való az egyensúly ezt aláírom, de kicsit önzőnek hat...

Megjegyzem, pl. hat év után azért érthető, hogy egy kicsit megváltozik a kapcsolat jelleme.

30 éves vagy, nem késő változni, de kérlek, ne akard, hogy majd mások oldják meg azt, amit neked kell.

A pszichológia mélységeire hivatkozva el tudom képzelni, hogy az egódat eteti (vagy épp éhezteti) az akkor aktuális (még fennálló) kapcsolatod. Valószínűleg a párválasztásod sem lehet túl szerencsés ebből a szemszögből, ha mindig csak te fektetsz energiát egy kapcsolatba.

Ugyanakkor ne felejtsd el, hogy az evolúció másképp hat férfire és nőre, mivel az agyunk is egy picit másképp működik, illetve más lelki mechanizmusok játszódnak le bennünk.

Ha lehet egy javaslatom és nem taszít a gondolat, keress olyan férfit, akiben egyensúlyban van, vagy talán egy kicsit erősebb a női oldal, így te is megkaphatod azt, amiről most azt érzed, szükséged van.