Szakított velem az élettársam (szerelmem) - hogyan éljem túl a világvége - állapotot? (ffi 60)

Nagyon köszi az eddigi válaszokat.

1. Elmúlik....de most még van - és ez a gondom. Nagyon lenyom ez az állapot - sokszor a rosszullét jön rám pszichés alapon (gondolom én) - ezzel mit lehet tenni (?)

2. Ne legyek egyedül.... Az a sajnálatos, hogy barátaim sincsenek - pedig nem vagyok antiszociális - és talán emberileg sem vagyok negatív - így alakult az életem - amig volt a családom, addig nem tartottam a baráti kört (olyan nagyon komoly és összeforrot köröm korábban sem volt) - válás után pedig jöttek a (hosszabb - rövidebb) kapcsolatok.

Amikor úgy érzem, hogy nincs még minden veszve - helyrejöhet a kapcsolat - akkor itthon is el tudok lenni - van és lenne mit tenni - de, egyébként mehetnékem van itthonról - és szoktam is elmenni.

De, az sem "csak" jó - mert ilyen helyzetekben is olyan kirekesztettnek - "ufó"nak érzem magam a boldog, sétálgató emberek között..

Még nem vagyok nyugdíjas (még kb. 3 év.) - ez az időszak még azért is nehéz, mert még van egy halvány reményem, hogy "helyrejövünk a volt társammal" - de csak halvány - ezt kb 10 nap múlva fogom megtudni - vagyis akkor fogom feltenni neki a kérdést - hogy mit gondol - mert, bár elküldött - de nem teljesen egyértelmű a kommunikációja - vagyis hagyott egy kis rést nekem, hogy lássak még lehetőséget. Azt nem tudom, hogy ezt csak kíméletből tette-e, vagy ő sem biztos még a végleges szakításban.