Van itt olyan, aki régóta nem tud túllépni a korábbi kapcsolatán?

instagram....ugyan

nem szép dolog lehet ítélkezni nyugodtan de....

Nem egy ismerősöm van aki felpakolgat napi szinten képet magáról, meg a párjávval együtt ahol csókolóznak meg mosolyognak meg szívecskézenk, hogy hűde szeretik egymást a valóságban meg másnap a szeretőjével van az egyik másik fél...

vagy feljönnek egy hasonló oldalra és írják, hogy nekik mennyire pocsék az életük és nem bírják....insta.... az egy rakás kamu mint a facebook és barátai.

azoknak a mosolyoknak meg pusszantós képeknek a fele sem valódi.

A családi körképek ugyanez nagyjából mint az előző válaszoló írta.

Nagy karéjban szorosan összelapulva a családtagok, rokonok, közben meg mást sem olvasni, hogy ki hogyan nem bírja elviselni a szüleit, az anyját, az anyósát, a testvérét és annak családját és így tovább.

Kb. 4év bonyolult kapcsolat után 3 évig vártam rá.Pokol volt.Teljesen kikészített.

Aztán jött valaki...új életet kezdtem vele, család lettünk.

Az ex sok tüskét és megválaszolatlan kérdést hagyott.

Hat éve nem láttam, 3 éve egyáltalán nem beszéltünk.

Csatlakoznék Én is...

Nemrég ért véget a kapcsolat (3 év),friss még,viszont teljesen padlón vagyok.

Külföldre megy ki,az elején még Velem tervezte,először határozottan megmondtam Neki hogy nem,inkább 'itthon' nézzünk először szét,szeretem,de valahogy engem nem vonz a külföldi dolog.Aztán rádöbbentem arra hogy elveszítem,úgy éreztem hogy ha ki is megy,teljen csak akár egy hónap,de tényleg "jó minden" kint,utána megyek.Amikor megírtam neki hogy "vigyen magával",akkor olyan válasza volt hogy úgyis beszámol milyen kint,illetve hogy akkor először hogy-hogy kettőnkkel tervezte a kiutat, (kb 1 hét telt el a szakítás után) válasza: először jó ötletnek gondolta,de hogy egymásra lennénk utalva és másodjára megpróbálni,ha nem jönne össze,biztos nem sülne ki jól....

Beszélgetni szoktunk,de úgy érzem soha senkit nem tudok majd szeretni.

És szeretnék érte tenni,de..

Mikor van lehetőséged nem élsz Vele.

Mikor élnél vele...már nincs.

:(

Még annyi,hogy valamiért akkor is hiszek abban,hogy sikerülhet újra.Lehet ez a baj,hogy így gondolom,ebbe fogok belehülyülni,de ezt érzem legbelül :(

Amikor sokadjára kérdeztem hogy akkor végleges?

Most úgy érzi válaszolta,de mivel kimegy külföldre így igen.

utoljára találkoztunk és beszéltünk,az elején még hogy együtt kimegyünk stb,majd hogy volt egy barátja aki szakított a barátnőjével,majd kiment külföldre,kibékültek,és a csaj kiment utána...vajon ez célzás lett volna,vagy csak szimplán etetés...a fene tudja :(

Nagyon furcsa a történetem, de leírom.

13 éves voltam, készítettem egy humor oldalt Facebook-ra, majd jelentkezett egy kis srác, hogy szeretne admin lenni mellettem. Belementem, majd elkezdtünk beszélgetni, majd telefonálni órákon keresztül majdnem minden este. Így teltek az évek. 400 km volt köztünk, az ország másik végében lakott, találkoztunk nem tudtunk, ráadásul ő 4 évvel fiatalabb volt nálam.

19 voltam mikor először találkoztam vele személyesen, akkor is csak kb 1 órára. Majd eltelt 2 év, és felhívott magához egy bulira. Igent mondtam, akkor már felnőtt voltam, dolgoztam, nem tartott vissza senki. Azon az este csòkolòztunk először, és közel kerültünk egymáshoz. Másnap délután utaztam vissza a lakhelyemre és innentől feljártam hozzá, azt mondtuk együtt vagyunk. Csodálatos volt. Olyan volt mellette lenni, mint a mesében, amit éreztem mellette az maga volt a végtelen nyugalom, az agyam kikapcsolt, ellazultam és csak rá koncentráltam. Nagyon jó volt vele minden másodperc. Jobb ember lettem mellette. Edzeni jártam, nyelvet tanultam, nyugodtabb voltam, stb. Úgy döntöttem, hogy ott fogok munkát vállalni, ahol ő lakik, és így többet lehetek majd vele. Innentől jött a hideg zuhany. Amint oda költöztem már nem nagyon írt nekem vissza, hívtam de nem vette fel, nehezen felvette, találkozni akartam de lekoptatott. Nem tudtam hova tenni az egészet. Majd egy este, mikor épp a névnapomat ünnepeltem megszòlalt a telefonom. Egy közös haverunk írt, és azt kérte hogy találkozzunk este, mert nincs messze tőlem. Nem tudtam mit akar, mert soha nem találkoztam előtte úgy vele, hogy a párom nem volt ott. Találkoztunk, és a közös haver közölte velem, hogy vége, és azt üzeni hogy ne is keressem többet, mert van neki más. Sokkban voltam. Volt a fejemben, mert ittam valamennyit, de minden szavát felfogtam. Azonnal kijòzanodtam teljesen. A szomorúság, a bánat teljesen a talajba gyökereztette a lábamat. Csak álltam és néztem percekig. Majd visszamentem a szállásra, és küldtem az akkor már exemnek pár hangüzenetet, hogy megkaptam az üzenetét, és tudok mindent már, nagyon utálom őt, stb. Dühös voltam, de inkább szomorú. Meg akartam őt bántani azért mert hülyét csinált belőlem. Nem hiszem, hogy sikerült, mert azonnal letiltott engem. Elùszott a korábbi legjobb barátom, és élete szerelme egyben. Nem tudtam mit tegyek. Ittam, és ennyi. Másnap munkában senkihez nem szóltam, csak keseregtem. Néhány nap múlva összeszedtem a holmimat és hazamentem oda ahonnan jöttem. Nem bírtam ott maradni, mert tudtam hogy bármikor találkozhatunk a városban.

Ja, mi volt a slusszpoén? Egyszer a vasútállomáson álltam, mikor megláttam őt, írtam neki, hogy ott vagyok tőle 2 percre, átmegyek beszéljünk, erre inkább felszállt egy közeli vonatra és nem volt hajlandó nekem leszállni. Ez még a szakítás előtt volt.

Már otthon voltam kb 2 hete, mikor egy éjszaka megcsörrent a telefon. A haverja hívott, aki a ,,postás" volt. Azt mondta nekem, hogy ott van vele az exem, és felhívott engem, mert rólam beszélt. Mondtam neki, hogy hogy valóban ott van, akkor adja át a telefont neki. Átadta. Az exem annyit mondott, hogy ,,Itt vagyok". Többet nem. Kb 10 percig hallgattam a hulla részeg haverját, majd kinyomtam a telefont.

Eltelt pár hónap, majd úgy döntöttem hogy nem bírom tovább. Megkeresem őt. Magánszámmal felhívtam az exemet a születésnapján, és beszéltem vele. Mondtam neki, hogy beszéljünk, és béküljünk ki, mert sok év van mögöttünk, és a kapcsolatunk előtt olyan barátság volt közöttünk amit más emberek csak álmodoztak. Azt mondta nem. Ezek után letettem a telefont. Több hónap után ezek után láttam, hogy feloldott engem mindenhol, de nem jelölt be, és nem írt. Mai napig fel vagyok neki oldva mindenhol.

Az édesanyja megvan nekem ismerősnek. Ő minden posztomra reagál, és felköszöntött a szülinapomon is. Az anyuja nagyon szeretett engem, és örült hogy a fia mellett ilyen csaj van, mint én, és ezt meg is mondta nekem.

2,5 éve van közöttünk vége mindennek, de azóta is sokat gondolok rá, és majdnem minden héten álmodok is vele.

Kapcsolatom azóta?

Sokáig nem volt senkim, 1,5 évig. 1,5 év után volt egy szexkapcsolatom aki iránt tényleg semmit nem éreztem, az utóbbi hónapokban pedig van egy srác aki nagyon rendes, nagyon aranyos, folyton megajándékoz engem, és nagyon jó az ágyban is, de sajnos nem komolyak a szándékai. A munka miatt együtt élünk/úgy is ismerkedtünk meg/, de ennyi. Érzéseim felé sincsenek. Mondjuk ne is legyenek, mert megmondta hogy nem akar velem semmi komolyat.

Szóval mióta Vele voltam egyszerűen képtelen vagyok komoly kapcsolatot kialakítani. Úgy érzem érzelmileg tönkre vagyok, már ha létezik ilyen kifejezés.

Jó volt kicsit panaszkodni.

Remélem egyszer elmùlik ez.

Ja, és miket próbáltam? Utaztam, kipróbáltam 500 hobbit, jártam bulizni, ismerkedtem, randizgattam, és havi 300 órákat dolgozok, de így sem tudom elfelejteni őt.

Pacsi, ha elolvastad!