Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van itt olyan, aki régóta nem tud túllépni a korábbi kapcsolatán?
Mikor történt, és hogy éled meg azóta a dolgot?
Mi volt az ok amiért szétmentetek?
Vannak itt akik végül újra összejöttek, és együtt is maradtak?
Akiknek sikerült túllépni: tudtatok szeretni úgy egy új személyt, mint akit egykor nagyon szerettetek?
8hónapja szakított életem első szerelme
első kapcsolat mindkettőnknek
azért szakított mert már nem érzett úgy mint régen és,hogy még élni szeretne
3évig tartott
azóta nem tudok más lánnyal ismerkedni nem is kell más csak,ő de nem fogadnám vissza,hogyha visszajönne
Esetemben annyira rossz volt, hogy nem tudtam a sok fájdalmon túllépni, amit okozott.
Három évig tartott. Hótszerelmes voltam. Hiába beszélt nekem bárki. Szakítás után fel is fogtam végre, az exem mekkora egy gerinctelen, jellemtelen féreg. Sokkban voltam egy ideig, undorodtam tőle, és magamtól is, hogy történt bármi. Elfelejteném, ha tudnám, kiégetném az agyamból. A városba sem megyek azóta, ahol él.
Két éve elmúlt a szakítás, de vannak még rémálmaim róla.
Azért többnyire tovább léptem. Csodás családom, és boldog életem van. Minden nap hálát adok, hogy megszabadultam tőle.
Ez az "élni szeretne" szöveg mekkora terelés.
Élni szeretne=nem szeretlek
Kár hogy így alakult, sajnálom. Viszont jobb, mintha évek múlva vallja be, hogy sosem szeretett...
Lassan másfél éve nem tudok túllépni egy kapcsolaton. A volt párom szakított, mert állítólag nem volt még túl az exén.
Nagyon megszerettem, hiába voltunk együtt csak egy rövid ideig. Azóta sem vagyok önmagam, és hiába próbálok ismerkedni, rövid idő után mindenkit elüldözök magam mellől, mert nem bírok elviselni senkit, aki nem ő. Hosszútávon ez nem tudom mit okoz majd, és hiába próbáltam már meg mindent, hogy elfelejtsem, sehogy sem sikerül.
Nem akarom nagyon ecsetelni. Volt egy nagyon szép időszakunk egymással, megértésben olyan harmónia, amit soha senki mással eddig nem tapasztaltam. Nagyon kötődtem hozzá, már az elejétől nagyon szimpatikusak voltunk egymásnak. Szerintem a távolság is tönkre tette, és vannak akiknél vízválasztó, hogy bepánikolnak, ha új életet kell kezdeni valakivel. Azt hiszem nála is ez volt. Úgy láttam nagyon szeret, de olyan szinten meg mégsem, hogy komolyan akarja velem a dolgot. Új város, nulla ismerős, új társ, rokonok messze...
Nagyon fájdalmas volt a szakítás, sokáig nem is ment, aztán már ő viszakozott, mert rá nézve is ciki volt. Nyilván ha nem szerettem volna annyira, mint amennyire, akkor én mondtam volna, hogy többet ne keressen, amiért ezt a hullámvasutat eljátszotta velem.
Azóta sem mozdított meg belül senki úgy, mint ahogy ő. Nagyon jó barátok voltunk, és több mint egy év után is nagyon hiányzik. Röviden ennyi.
Akkor hasonló mint nálam...
Nagyon sokáig én is azt hittem, hogy senkibe nem fogok tudni úgy beleszeretni és senkivel nem fogok olyan boldog lenni és ami a legfontosabb, hogy önmagam lenni mint vele.
De kevesebb mint másfél év után találtam.
Túl szép volt minden, és mivel nagyon jók voltak az együtt töltött napok , sőt túl jók és túl boldog voltam vele, ezért vártam.....és vártam....és vártam.
De végül másik életet választott.
Egy idő után már ultimátumot adtam. Mert elég volt. Bármekkora is a szeretet van ami rosszabb.
Vagy együtt vagy sehogyan soha többé.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!