Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti is szoktatok az exetekre gondolni?
Férjnél vagyok lassan egy éve, de nagyon sűrűn eszembe jut az exem amikor egyedül vagyok. De nem azért, mert hiányzik, hanem azért mert olyan rossz volt vele élnem, hogy azóta sem tudok hálát adni az Istennek, hogy megszabadultam tőle...
Mindig visszaemlékezem arra, hogy mennyit veszekedtünk, mennyit hazudozott, aztán arra gondolok, hogy a férjem mennyire más egy igazi főnyeremény. Miután ezeket végig gondolom, pár nap múlva újra eszembe jut az exem és szintén ezek a gondolatok... Szeretek rá gondolni és szidni a fejét... Mindig arra gondolok bárcsak visszafordíthatnám az időt és adnék a pofájára amikor úgy viselkedett velem ahogy nem kellett volna. Lehetséges, hogy azért gondolok ennyit rá, mert nem tudom megbocsátani a dolgait és amiért akkoriban nem tettem ki hamarabb a szűrét? Valaki van így még rajtam kívül?
Valakivel bármilyen formában is minél több időt töltöttél együtt az életedben, annál gyakrabban eszedbe jut. Ez normális.
Az általános iskolai osztálytársaim is eszembe jutnak néha, mert nyolc évet voltam velük minden nap, pedig az már 15 éve volt.
Persze, exek a múltamból is
Nem csoda, hogy akkor jut eszedbe amikor egyedül vagy. Mellette is brutál magányos voltál. Az érzés pedig előhozza a gondolatokat. A fájdalmas emlékek pedig könnyen előhívhatóak, szinte kínálják magukat.
Idővel enyhül, majd elmúlik, bár teljesem sosem fogod kiverni a fejedből. Az érzés fog halványulni, az intenzitás illetve a gyakoriság.
Néha, mikor egyedül vagyok.
Komolyan sajnálom őt, 34 éves, én voltam az első és egyetlen kapcsolata, mert fontosabbak neki a barátai (akik már mind házasok), az anyja-nagyanyja véleménye, és a fényképezőgépe.
Szerettem, de mikor a túráink 98%-ban szó szerint leszart, csak "állványvivőnek" voltam jó, meg soha nem állt ki értünk anyucival szemben... nos, akkor már nincs mit keresni mellette.
Egyébként rendes férfi lenne... csak ezeket a dolgokat hosszú távon nem tolerálja senki.
Sajnos igen.. de szerintem ez természetes emberi reakció. Hiszen valamikor az életünk részei voltak. Rövidebb-hosszabb ideig az lényegtelen. Bár azért a hosszabb meghatározóbb:
Hiszen legtöbbször a velük töltött idő formált minket olyanná amik ma lehetünk.
Őket nem tudjuk kitörölni az életünkből.
Nekem pl nincsenek barátaim, egész életembe magányos voltam; elveszett.
Amikor lett barátnőm, akkor jó volt. Emlékeket kaptam tőlük. Lényegtelen, hogy jót vagy rosszat de bennem maradt.
Most megint végett ért egy kapcsolat a saját hibámból és így az összes forog a fejembe. Az is aki a régi múltam része volt; de az is aki a jelenemé volt.
Igen, hogy a karma visszaadja neki a hátam mögtti "megcsalást" és kavarást.
3 éve szakítottunk, mert rájöttem, hogy a bartánőmmel csetelget nem épp "gerinces" módon és témákról, de azóta is egyedül van, a kutyát nem érdekli.
Ez van, én 2 éve tök jó kapcsolatban élek. Ő járt rosszul, amiért nem becsült meg.
29n
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!