Szakítottunk, de lehet még nincs teljesen vége?

Február elején kezdődött, hogy nem érezte jól magát az barátnőm a kapcsolatunkban. Ez idővel egyre rosszabb lett, előzör hullámok, majd hosszabb ideig tartó hisztizés, nyűgösség, próbáltunk szünetet tartani de nem birtam ki, aztán megpróbáltunk máshogy hozzáállni, úgy láttam, hogy jó és végre visszatértünk a helyes útra. De 2 hete szólt, hogy nagyon rossz neki és már nem megy. Én megtettem mindent, kitaláltunk sok jópofa és új dolgot, de megvalósítani 1-2t tudtunk, mert szerdán szakított velem.

2 órát voltunk akkor kint. Ölelkeztünk, odabújt hozzám, csókolóztunk. De mivel ő már nem érzett szerelmet (de szeret engem és kötődik hozzám) úgy döntött, hogy szakít. Nekem is nagyon fájtak már az utolsó napok, úgy éreztem nem tudok már mit tenni ezért. Együtt sírtunk 2 órán keresztül. Szóval elfogadtam és békében egy csókkal váltunk el egymástól.

Tegnap kaptam közös ismerőstő az infót, hogy a lány nem tud aludni, sír, velem akar lenni, és még azt mondta, hogy amikor kimondta, úgy érezte, hogy biztos magában, de mostanra már nem tudja, jól tette e.

Szerintetek ennek végleg vége? Azt mondta, hogy jól átt kell gondolnia mert nem tudja, hogy mit akar. Mármint nem nekem mondta, csak tudok róla. Én nagyon szeretem őt, és még él bennem a remény, hogy visszatér hozzám és megbánja ezt.

Próbálom sportosan venni és továbblépés irányába terelni az életem, de nem könnyű sokszor kapkod a bőgés.

F/18

2 évet voltunk együtt.

Off: lehet, hogy nem a felnőtt párkapcsolatok közé tartozik, de a tiniben egyrészt nincs szakítás témakör, másrészt nem 15 évesek válaszára vagyok kíváncsi.