Miért büntet engem folyton az élet, vagy az Isten?

Nagyon hosszú a történet, de megpróbálom rövidre fogni.

Ott kezdődik, hogy a barátnőm biszex. Ezt jóval az előtt elmondta nekem, hogy elkezdtünk volna járni. Azt is, hogy mitől kezdett el vonzódni a saját neméhez is: gyerekkorában molesztálta őt a nagybátyja, emiatt a férfiaktól elkezdett undorodni :( előttem hosszú ideig csak lányok tetszettek neki és csak lányokkal járt, nagyon ritkán volt fiúval is azért, de ők meg szintén elég erőszakosak voltak vele :( hosszú idő után én voltam az első fiú, aki tetszett neki. Látta, hogy én más vagyok, mint az eddigiek. Én is reménykedtem benne, hogy sikerül neki fejben összeszednie magát, és hogy tudok neki segíteni, hogy képes legyen fiúval is járni, a múltja ellenére. És úgy tűnt sikerül is. Valahányszor csak találkoztunk, mindig ő volt az aktívabb. Ő volt az aki hozzámbújt, ő volt az, aki csókolózni akart, meg stb... Én szándékosan türelmes voltam, mert féltem, hogy kísérti őt a múltja, ezért úgy gondoltam, hogy inkább diktálja ő a tempót.

A héten elmondta, hogy akármennyire is próbálkozik, nem képes hozzászokni ahhoz, hogy fiúval van. Kísértik őt a múlt ördögei. Azért is próbálkozott mindennel annyira, meg erőltette, hogy hozzászokjon, de nem tud. Hiába vagyok más, mint a többiek, és hiába szeret. Hiába illünk össze, és hiába hasonlítunk. Ő csak lánnyal tud együtt lenni. Úgyhogy ő nem szeretné a kapcsolatunkat folytatni...

Rólam tudni kell, hogy nagyon nehezen megy az ismerkedés, és párkeresés. Ő volt a második barátnőm (az első kapcsolatom 4 évvel ezelőtt volt, az 6 hónapos volt, ez a mostani csak 3). Nagy nehezen végre találtam valakit, akivel szinte teljes mértékben összeillettünk, és szinte tökéletes volt... akivel akár az életem is leéltem volna... és erre ez a vége.

Mintha büntetne engem az élet... mintha vezekelnem kellene valami miatt, amit nem tudok, hogy mi...

És fogalmam sincsen leginkább, hogy most hogyan tovább. Amióta először volt kapcsolatom, én szinte képtelen vagyok egyedül lenni...

21F