Ha nincs rá okuk, miért viselkednek undorító módon az emberek szakításkor?

Bocs, nem gondoltam, hogy ennyit számít, hogy ki szakított. Igazából most ebbe belemehetnék részletesebben, mert magát a szakítást én mondtam ki, nem ő, szóval ha így vesszük, akkor én szakítottam. De én csak azért mondtam ki, mert ő világosan közölte, hogy már nem szeret, és nem látja értelmét a kapcsolatunknak. Szóval én folytattam volna, ő adta fel. Ezért érzem mégis teljesen úgy, hogy ő szakított velem.

Amit megígért:

Volt egy közös macskánk, aki az ő macskája, és nagyon-nagyon a szívemhez nőtt. Borzalmasan rossz volt elválni tőle, amikor kiköltözött... Két hónappal a szakításunk után vettem egy új kanapét, amit össze kellett szerelni, és mivel nem tudtam, kit hívjak segítségül, megkérdeztem őt, nem jönne-e át, és legalább beszélgetnénk egy kicsit. Ő először ellenkezett, de aztán én nagyon egyértelműen tisztáztam, hogy ez nem ilyen visszaszerzési taktika, nem vagyok már szerelmes belé, ez az egész csak arról szól, hogy szeretném, ha kicsit jobb hangulatban zárnánk le ezt a 2 évet, ami mögöttünk van. De mondtam, hogy ha nem akar találkozni, akkor nem akar, semmi baj, csak ezt tisztázni szerettem volna.

Na, erre rögtön az volt a válasza, hogy így már akkor minden tiszta, és akkor átjön.

Átjött, tökjó hangulatban telt az a kanapészerelés, 1 óra volt az egész. Kicsit dumáltunk.

Elköszönéskor megölelt.

Aztán írt, hogy nagyon "jót tett neki" ez a találkozó, és köszöni.

És hogy XY cucca még a nyaralónkban van, azt majd hozzuk már föl, ha arra járunk, és elugrana érte.

Aztán küldött képet meg videót a macskáról. Írtam neki, hogy rettenetesen hiányzik... erre azt felelte, hogy ha szeretném, majd meglátogathatom alkalomadtán a macskát. Mondtam, hogy ez nagyon jólesik, de nekem eszembe se jutott volna ilyesmit kérni, úgyhogy nagyon örülök, hogy ezt felajánlotta.

3 héttel később írtam neki, megkérdeztem, esetleg átugorhatnék-e valamikor cicázni egyet. Tényleg csak ennyit akartam. Mondta, hogy persze persze, csak most vidéken van, stb...

Újabb egy héttel később megint megírta, hogy nem felejtette ám el, bla bla...

Majd kb. 2 hétre rá egy nyomorult Facebook-posztból kellett megtudnom, hogy ő immáron lángoló szerelemben van egy új libával.

Nem az a bajom, hogy tovább lépett. Hanem hogy így kellett megtudnom. Hogy egy nyomorult üzenetet nem volt képes írni, mielőtt kirakja a hülye Fb-posztját, hogy "figyi, nem jó ötlet ez a macskázás, máshogy alakultak nálam a dolgok..." (Azt még érdemes tudni, hogy a szakításunkkor, sőt még a kanapészereléskor is többször elmondta, hogy ő most nagyon nincs a helyén, úgyhogy egyedüllétre van szüksége, meg kell találnia önmagát. Hát, eddig tartott a nagy önkeresése.)

Amikor leírtam neki, mennyire rosszul esett, ahogy kezelte ezt a szitut, hogy én tényleg vártam, mikor láthatom még egyszer utoljára azt a cicát, aki igazából egy kicsit a közös cicánk lett... és úgy érzem, csak hitegetett ezzel... akkor még egy nyomorult hülye "bocs" sem érkezett tőle.

Mondtam neki, hogy felhoztam a nyaralóból a maradék cuccát, jöjjön el érte.

Megígérte, hogy eljön érte, majd magasról tett rá, hogy eljöjjön érte akkor, amikorra ígérte.

Úgy kellett már könyörögnöm neki, hogy vigye már el, mert útban van (tényleg útban volt, szóval nem valami apróságról beszélünk).

És akkor írt, hogy "eljön azért a kakáért (kicsit rondább szóval fejezte ki magát), aztán hagyjuk békén egymást". Majd nagy kegyesen végre eljött érte, odaböfögött annyit, hogy "köszi", aztán lépett is.

Ez járt nekem 2 év szerelem és az után, hogy megosztottam vele a lakásomat, a mindennapjaimat. Pusztán azért, mert ő már nem szerelmes, és mert már van új csaja.

Rohadtul fáj, és csak szeretném érteni, hogy mi oka volt ilyen érzéketlenül és figyelmetlenül kezelni ezeket a dolgokat.

Szerintem nem olvastad vegig eleg figyelmesen a beszamolomat. Egyaltalan nem volt nyug neki!

O dontott ugy, hogy atjon, pedig en kifejezetten hangsulyoztam, hogy ez csak egy otlet, es nyugodtan mondhat nemet!

O irt meg utana, hogy koszoni a talalkozot, jol erezte magat!

O hozta fel rogton ezutan a nyaraloban maradt holmijat (amit egyebkent korabban is emlitett mar, szoval kvazi felesleges volt ujra emlekeztetnie ra)!

O kuldott ezutan meg kepeket a macskarol!

O ajanlotta fel, sajat magatol, hogy atmehetek meglatogatni a cicat!

En a fentiek kozul egyiket sem kertem tole!!

Es igy van, nem tartozik nekem elszamolassal, hogy osszejon-e valakivel. De ettol meg baromira bunkon es erzeketlenul kezelte a fuggoben levo igeretet, es azt is, hogy en a tel kozepen lementem az o cuccaert a nyaraloba (akkor meg nem tudtam, hogy mar reg mas novel hentereg). Rohadtul nem ezt erdemeltem, hogy hirtelenjeben egy Fb-posztbol kelljen megtudnom, mi lett kozben a szitu. Hogy igy kelljen szembesulnom azzal, hogy amit megigert, az egy ordas nagy kamu volt, meg ha eleinte nem is ugy gondolta.

Es meg csak annyi se, hogy “bocs”. Semmi. Lepjek tul rajta, hogy megse lathatom soha tobbe azt a cicat (akivel egyebkent en ezerszer tobbet torodtem, mint o. ezt nem csak en mondom, o is ezt mondana.)

Egyértelmű, hogy nem megyek fel macskázni, ha neki már van nője!!! Nem érted, hogy nem ez a bajom, hanem hogy miért nem tudott egy nyomorult, 5 szavas mondatot írni nekem erről, mielőtt egy posztból kell megtudnom??? Nem érted, amit beszélek?!

IGEN, NEM KÖTELESSÉGE SZÓLNI RÓLA, DE MEGTEHETTE VOLNA. NEM A KÖTELESSÉGEKRŐL SZÓL EGY SZAKÍTÁS, HANEM ARRÓL, HOGY MIT ÉRZÜNK HELYÉNVALÓNAK!

Hogy magyarázzam még a bajomat, hogy ne értelmezd rosszul, hm?!

Egy KOMOLY kapcsolat volt köztünk, amiben az életünket is együtt terveztük! Együtt éltünk!

IMÁDOTT engem.

Ezért azt gondolom, hogy ennyit marhára megérdemeltem volna. Mindössze ez fáj, és ezt érzem tőle érzéketlenségnek, szemétségnek.

És igen, csak egy rohadt macska. Igen, tudom, hogy röhejes, hogy gyerekes. De BAROMIRA hiányzik, annyira, hogy el se tudom mondani! És belehalok a gondolatba, hogy soha, soha többet a büdös életben nem láthatom.

NEM érezte nyűgnek. Te baromira nem voltál ott, nem láttad, ahogy rám nézett, ahogy megölelt, amiket írt... A legkevésbé sem érzett nyűgnek SEMMIT.

De ha te ezt ennyire eldöntötted, így látatlanban és ismeretlenül, akkor mit magyarázzam...