Friss szakítás után egy életetekbe hirtelen betoppanó embernek adnátok esélyt? Illetve magatoknak, a vele való boldogságra?

Igyekszem minél rövidebben leírni. Friss szakításon vagyok túl, az exemmel még szeretjük egymást, "technikai" okok miatt szétváltak az útjaink egy hosszabb párkapcsolat után, nem gondoltuk volna, hogy ilyen nehéz lesz. Elhatároztam magamban, és mondtam másoknak is, hogy nekem más kapcsolat, más férfi nem kell egy jó ideig, szeretnék egyedül lenni, először egyedül újra teljesnek érezni magam, mielőtt kialakulna egy új kapcsolat, és szerintem ehhez idő kell, nem kevés. De úgy alakult, hogy szakítás után nagyon rövid idővel megismertem interneten egy férfit, először tartózkodó voltam vele, elmondtam egy tucatszor, hogy nem szeretnék ismerkedni, de a "kitartásának" köszönhetően megtört a jég és közel kerültünk egymáshoz érzelmileg, megszerettük egymást, hihetetlen, mennyi mindenben hasonlítunk, tényleg rengeteg mindenben. Még nem találkoztunk. Meglehetősen bizonytalan vagyok vele kapcsolatban, tényleg egy hihetetlen ember, a hibáival együtt kedvelem.

Össze vagyok zavarodva, pedig bőven nem vagyok már tini, magam sem tudom már, mit is szeretnék pontosan, illetve ha felteszem magamnak ezt a kérdést, mindig azt válaszolom rá magamban, hogy egyedül szeretnék lenni, lezárni mindenfajta értelemben az előző kapcsolatomat, boldognak lenni egyedül annyira, vagy hasonlóan, mint amilyen boldog az exemmel voltam.

Szeretem ezt a férfit, de valahogy legbelül úgy érzem, nem vagyok jelenleg alkalmas egy párkapcsolatra.

Másoknak én mondom mindig, hogy egy kapcsolatot el kell gyászolni úgymond, időt kell hagyni, nem egyből más karjaiba rohanni, én így látom, de most mintha a szívem ellent mondana a józan észnek.

Más külső szemmel nézve mit gondol a helyzetről? Hogyan döntenétek? Elég zavaros lett, mint ahogy az érzéseim is azok most, bocsánat érte.

Kérlek ne az exemmel kapcsolatos részt kommentáljátok.